Buenos Airesben a tangót két külvárosi, egymással rivális banda törvényen kívüli alakjai határozzák meg. A karakterek – miként a Dekameron kerettörténetében a járvány elől vidéki kastélyba menekülő szereplők – a nagyvilág viszontagságaival szemben a milongákon (tangó esteken) találnak menedéket. A párok, akiket az élet, a közösség egymás mellé sodor, táncukkal, – hasonlóképpen a tangó szövegekhez (melyek minden túlzás nélkül tekinthetők költészetnek) – egy-egy rövid történetet, az emberi létre általánosan jellemző, örök érzések széles skáláját mutatják be: szerelmet, féltékenységet, sóvárgást, nosztalgiát, elvágyódást, humort, pajkosságot, küzdelmet. A történet nem csupán egy-egy pár kapcsolatát ábrázolja, hanem bonyolultabb kapcsolatrendszerek, közösségek működését: rivalizálást, elvárásokat, szerelmi háromszöget, megfelelni vágyást, beilleszkedést.