Gauchok facón késekkel (forrás: Wikipédia)
vissza a második részre
Gauchok az argentin pampákon
A gauchok, vagyis az argentin marhapásztorok fontos szerepet játszottak mind Argentína történetében, mind pedig a tangó kialakulásában. A dél-amerikai pampák „cowboyának” egyik legfontosabb, mindennapi életben használt eszköze és fegyvere a 16 inch hosszú kés (~40 cm.) a „facón” volt. Szórakozás és fegyverhasználat gyakorlás céljából játszották egymás közt a „visteo”-t. A visteo egyfajta vívás volt fabotokkal, melyeknek az egyik végét vagy megégették, esetleg bekenték zsírral vagy hamuval. A cél az volt, hogy a másik ruháján nyomot hagyjanak,vagy hogy kiszorítsák az ellenfelet a négyzet alakúra megjelölt játéktérről.
Payador és a gitarra criolla (forrás: Wikipédia)
A gaucho nemcsak gyakorolt, hanem énekelt és zenélt is. Kedvenc hangszere a gitár volt (guitarra criolla).A gitár kísérettel játszott gauchok dala volt a „payada” és a gitáros-énekes-gauchót nevezték „payador”-nak. Ez lesz majd későbbiekben az egyik előfutára a milongának.
Compadre Buenos Airesben
Az előző cikkben megemlített gazdasági fellendülés egyik, talán a legnagyobb vesztesei a gauchok. Nagy részük kénytelen a városokba költözni, legfőképp Buenos Airesbe, ahol is compadre-ként nevezték az ilyen sorsúakat. Kemény a változás számukra, lovak nélkül, rövidebb késsel, szegényként elvegyülni a többi criollos, afrikai leszármazottak, félvérek, meszticek, és a bevándorlók között.
Az általuk gyakorolt visteo népszerűvé válik Buenos Airesben, egyrészt a rövid kés használatának gyakorlása miatt, másrészt pedig megfelelő alapot teremt majd a későbbiekben a tangóban az improvizációra, a párban történő előre hátra lépésekre. Valószínű, hogy a cortes y quebradas ( vágások és szúrások) fogalmak a tangóból is innen erednek.
Migráció és conventillos
Térjünk vissza az Európából érkezettekre. A migránsok legnagyobb része szegény, egyedülálló vagy családját hátrahagyó férfiak voltak a meggazdagodás reményében. Szegénynegyedekben laktak olyan helyekre kerülve, ahol régen egy családé volt egy ház. Itt többen, akár családok is osztoztak egy helyiségen. Ezeknek a házaknak a nevei conventillos. Az alábbi 1912-ben készült képen látható egy kőből épült conventillo. 102 részre osztva több mint 500 ember élt itt.
kőből épült conventillo – Buenos Airesben forrás: http://www.barracavorticista.com.ar
Ahol ennyi ember élt egyetlen házon belül, valószínűleg tudott valaki játszani gitáron, furulyán, vagy hegedűn. Néha összegyűltek, hogy közösen játszanak. A többiek pedig kihasználták a lehetőséget, hogy táncoljanak, ezzel is enyhítve a nagyon nehéz és magányos életük körülményein. Valószínűleg ezeknek a házaknak az udvarain alakult ki a tangó, ahol a zene és a tánc lett a közös nyelv a különböző kultúrákból érkezett legszegényebb rétegek embereinek.
Tánc és bordélyház
A legfőképp egyedülálló férfiak migráns áradatának köszönhetően Buenos Airesben ebben az időszakban kétségbeejtően kevés volt a nő a férfiak számához képest. Férfiként leginkább két lehetőség volt nőhöz közelebb jutni. Az egyik a bordélyház, a másik pedig a tánc. Jó táncosnak lenni pedig nem azt jelentette , hogy ismert egy csomó bonyolult lépést, vagy hogy egy másik férfi jó táncosnak tartja, hanem azt, hogy a Nő érezze jól magát a karjaiban (már abban az időben is :) ), és hogy újra vele akarjon táncolni.
Tehát a bordélyházak (casas de tolerancias, cuarto de chinas) voltak leginkább a szórakozási lehetőségei az alsóbb rétegeknek.
Az a közhely hogy a tangó a itt született valószínűleg nem igaz, de az már inkább lehetséges, hogy vagyonosabb réteg itt találkozott vele először, akik nem nagyon keveredtek a szegénységben dolgozó réteggel.
Az is lehetséges, hogy zenészeket alkalmaztak a kuplerájok, hiszen a kliensek nagy eséllyel sokat kellett várjanak míg nőhöz jutnak és bizony az emberek megragadták az alkalmakat a szórakozásra, táncra, akár gyakorlásra is egymással.
Így fejlődött a tangó és szivárgott át a köztudatba…
