Az argentin tangó története IV. – Párizs és a világ meghódítása

A tangó először a legszegényebbek tánca volt

Az előző részben láthattuk, hogyan alakult ki és formálódott a tangó a századforduló (1900) előtt és alatt. Először a legszegényebbek tánca volt, majd pedig egyre szélesebb körben ismerték meg és fogadták el a tangót.

Néhány képeslapból és írásos beszámolóból lehet valamelyest következtetni a tangó fejlődésének – elfogadásának mikéntjére Buenos Airesben és Montevideóban. Ilyen a következő, körülbelül 1890 és 1905 között készült kép, ahol már katonák táncolnak Montevideóban, Uruguayban ( Fortaleza del Cerro erődítmény).

A tánc szélesebb ismertségének következtében 1910-re, már az addig kiadott 1.000 hanglemez felvételeknek több mint az egy harmada tangó volt, és addigra a bandoneon is a tangó legfontosabb hangszerévé vált. Ez az ikonikus zenei eszköz az 1870-es években német és olasz emigránsok, matrózok bőröndjeiben érkezett Argentínába.

A felsőbb gazdagabb rétegek még mindig nem akarták azonban a saját népük táncát!

A tangó meghódítja Párizst, Európát és az egész világot

1910 környékén Európába viszonylag hamar megérkezett a tangó Franciaország kikötőin keresztül.
Olyannyira, hogy már Marseille-ben is táncoltak tangót az argentin matrózok a helybeli nőkkel.
A következő képen már a francia felségjelű Francoise Amboise legénysége táncol rajta tangót. A kép készülte: 1910-es évek eleje.

A tangó mégse ezeknek az embereknek és a beszivárgásnak köszönhette elsöprő népszerűségét Európában.

Mint már leírtuk, Argentína óriási gazdasági fejlődésen ment keresztül ( 1880 és 1930 között). Bekerült a világ 10 leggazdagabb országa közé(7-ik.) és ezt a pozíciót az ötvenes évek kezdetéig tartani is tudta. Míg a szegény szegény maradt, a gazdag viszont nagyon vagyonossá vált! Ennek köszönhetően is divatos volt Argentína leggazdagabbjainak (arisztokrácia és újgazdagok) évente legalább egyszer Európába utazni, illetve ezek a családok ifjait-aranyifjait Európában taníttatni és utazni küldeni. Bár Buenos Aires felső rétege elutasította a tangót mégis az „aranyifjak” némelyike, olyan helyeken, bordélyházakban járt és táncolt ahol ezt megtanulhatta.

Így történhetett, hogy valamelyik aranyifjú a párizsi gazdag réteg által is látogatott fogadáson tangót adott elő, amely rögtön elnyerte az újdonságra éhes párizsi krém tetszését.
Pillanatok alatt úrrá a tangó láz Párizson. Partik, tea-délutánok, fogadások szerveződtek a tánc köré. Tangó zenekarokat hívtak, oktatásokat, milongákat szerveztek. A női ruházat is egyre jobban alkalmazkodott a tánc lépéseihez.

Mindent el lehetett adni a tangóval. Egy forrás szerint egy kereskedő a nyakán maradt narancssárga anyagot a tangó segítségével adta el, így a narancssárga szín számos árnyalatával együtt a tangó színévé vált.

Párizsból gyorsan megérkezett a tánc Londonba, Berlinbe, Rómába majd New Yorkba is. 1913-ra szinte az egész világon tangóőrület lett.  A következő kép például Belgiumból a Beverloo Camp laktanyából származik.

A tánc őrület látható az alábbi képeslapon is, ahogyan az óriási tömeg tangózik a tengerparton Észak Amerikában. A kép valamikor 1914-1917 között készült, Atlantic Cityben,  New Jersey államban.

Ennek az európai de főleg párizsi népszerűségnek a hatására tért vissza Buenos Aires felső rétegéhez a tangó Európából. Amit persze úgy magyaráztak meg, hogy elegáns Tangó szalonosodott ami még csak nem is hasonlít a a szegényebb rétegek piszkos táncához.

Folyt. köv.