Vegyük sorra tehát a legfontosabbakat: a tangó szó eredetét, a zenei gyökereket és a tánc kialakulását.
Tangó szó eredete
A tangó szó eredete mai napig sincs tisztázva, számos, néhol egymásnak ellentmondó teória létezik, megemlítve ezekben afrikai, spanyol, indián(kecsua), sőt, még japán(!) gyökereket is. Hangutánzó szóként is említik, sőt, egy személy nevéhez is kötik az eredetét.
A legnépszerűbb ezekből az elméletekből, az afrikai rabszolgák nyelvéből levezetett tambor mint dob és/vagy tango mint a hely ahol a feketék összegyűlnek és táncolnak. Másik eredet elmélet a latin eredetű tangere érinteni-játszani jelentésű igéje, amelynek egyes szám első személye a tango.
Bárhonnan is származik ez a szó, a XIX. század második felében a jelentése azzá vált ami ma is: tangó mint zene és tangó mint tánc.
A tangó zenei gyökerei
A legjobb elemzést a tangó zenei gyökereiről Ecsedy Áron blogján a Kis Tangó Történelem című cikkében láttam. Ezért tőle idézek.
„A tangó zenei gyökerei rendkívül sokszínűek és természetesen, a téma kutatói mást és mást hangsúlyoznak ki belőlük. Ami biztos, hogy különböző európai – nagyrészt tánc és/vagy népzenei – műfajok többször ki-be importált-exportált változataiból tevődött össze. Az egyik különválasztható csoport a Spanyolországból származó különböző dallamok és ritmusok keveredéséből kialakult argentin népzenei motívumok, amelyeket gyűjtőnéven Musica Criolla-ának neveznek. Ebben sok különböző daltípus keveredik, amelyek olyan nevekre hallgatnak, mint milonga (pontosan milonga campera, ennek a szónak a jelentése igen sokrétű, de erről majd később), estilo, vidalita, cifra, cielito, huella, tonada, gato, chacarera. Ehhez később már “hozzáértelmezik” az ugyancsak spanyol eredetű, de Kubában kialakult (majd Spanyolországba visszaimportált és Argentínába továbbexportált) habanera műfajt, amelynek mély (és a mai napig hallható) hatása volt a tangóra.
A másik nagy csoportban a közvetlen európai importból származó, a bevándorlók által magukkal hozott táncok találhatók. Ezek között főleg a polka és a mazurka a domináns.
A harmadik elem az afrikai eredetű ritmika. Ezzel kapcsolatban sok ellentmondó vélemény létezik. Én úgy érzem, hogy a tangóban az afrikai elem bár itt-ott felismerhető, de a zene és a tánc lényeges karakterét mégsem ez adja. […]
Ezek a zenei gyökerek 1850-1900 között olvadtak össze, hogy kialakítsák azt a tangót, amit már tényleg meghatározható, elkülöníthető műfajként ismerhetünk fel. Fontos megjegyezni, hogy a korai tangó vidám hangulatú volt, sokkal gyorsabb tempóval.”
Az első írott és és publikált tangónak tartott zeneszám az a „Tomá mate, che” 1857-ből(!).
A következő videón egy sokkal későbbi felvétel szerepel.
Tangó tánc eredetek
A tangó kialakulása előtt már ismertek voltak olyan páros táncok, ahol egymással szemben állva a férfi a bal kezével fogja a nő jobb kezét és a férfi a jobb karjával pedig átkarolja a nőt. Ilyen volt az 1830-as években Európa szerte sikert aratott bécsi keringő és az 1840-es évek őrülete a polka. Egyes felmérések szerint az tangó volt a harmadik ilyen tartásban táncolt tánc és az első (!) amely használt improvizációt előre megkoreografált lépések helyett.
Függetlenség és immigráció Argentínában
Az amúgy is gyér Argentína lakossága még jobban lecsökkent, köszönhetően az Argentin függetlenségi háborúnak (1810-1818) és az argentin polgárháborúknak (1814 – 1880) és a sárgaláznak. Argentína 1853-as első alkotmánya nemcsak a rabszolgaságot törölte el, hanem az alkotmányba beleírva támogatta az európai bevándorlást.
Argentína első alkotmányának 25. paragrafusa:
„A szövetségi kormány támogatja az európai bevándorlást; nem szoríthatja vissza, se nem korlátozhatja vagy sújthatja adóval azokat a külföldieket, akik azzal a szándékkal lépnek argentin területre, hogy megműveljék a földet, fejlesszék az ipart, valamint meghonosítsák és oktassák a tudományokat és művészeteket.”
Ennek a nagy horderejű lépésnek is köszönhetően az 1880-as évektől kezdődően embertömegek érkeztek Argentínába. Csak figyeljük meg, milyen beszédes az itt látható, régi képekből álló montázs!
Fellendült a vasútépítés, a mezőgazdasági export, az ércbányászat. 1860-ban Argentínában a teljes vasúthálózat hossza mindössze 9.8 kilométer de 1920-ra már eléri a 47.000 kilométert!
tovább a harmadik részre