Már viszonylag sok cikket írtam arról, hogyha szeretnél jobban tangózni, akkor a tangótechnikán kívül érdemes egyéb kiegészítő mozgásformákat kipróbálni. Volt már szó balettről, Pilatesről, futásról, jógáról, Alexander technikáról, Trx-ről. Érződik a testén, a koordinációján, koncentrációján, ha valaki úgy jön hozzánk tangózni, ha más mozgásformákkal foglalkozott/foglalkozik. Természetesen, ha valaki szinte teljesen nulláról kezdi a mozgást és a tangót, abból is lehet kitűnő táncos.
Most viszont másról lesz szó, hogyan kamatoztatja valaki a tangós tudását a való életben. Következzen Pausits Krisztina, győri tangós írása.
Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban… ifjú koromban vezettem is motort, és utasa is voltam. Aztán úgy hozta a sors, hogy eltávolodtam ettől a közlekedési formától de a vágy, mindig bennem volt, hogy milyen jó lenne újra felülni rá.
Pár hónapja úgy alakult, hogy páromként, belépett az életembe valaki, akinek a motorozás az élete.
Szó szerint.
Somogyi Péter, ajkai motorversenyző.
Rettenetesen örültünk egymásnak. Ő annak, hogy én is imádok motorozni, én meg annak, hogy lesz aki cipelje a fenekem, sofőrként.
Amikor mesélni kezdett azokról, akik eddig utasként mögé ültek, picit elgondolkodtam.
Elmondta, mit tapasztalt eddig.
A legtöbben felültek mögé és fogalmuk sem volt róla, hogyan kapaszkodjanak, tartsák magukat, a testüket. Persze profi sofőrként ő korrigál, jobban rádönt egy kanyarban, de az már annyira nem jó móka, ha egy fékezésnél komplett testtel a nyakába csúsztak (durvább esetben előretolva őt és a koronaékszereit egyenesen bele a tankba), valamint még le is fejelték hátulról a bukósisakját. Utána meg egy piros lámpánál fészkelődtek, hogy próbáljanak visszakerülni az eredeti „helyükre”.
Nem tudom vannak-e motoros sofőrök az argentin tangós társaságban akiknek volt hasonló utasuk? Szerintem ők, most nagy valószínűséggel egyetértően (és valljuk be őszintén, röhögve) bólogatnak.
Motor és krumpliszsák
Szóval, miután ezt elmesélte és nemes egyszerűséggel krumpliszsáknak titulálta az ilyen jellegű utasokat, hát én elbizonytalanodtam.
Leszek én elég méltó arra, hogy egy motorversenyző mögé felüljek?
De aztán győzött a vágyakozás…
Lesz ami lesz!
Menjünk, menjünk, menjünk!!!
Az első megállónál félve szálltam le a háta mögül.
Vártam az „ítéletet”.
Na? Volt krumpliszsák?
Mélyen a szemembe nézett és olyant mondott, amilyen bókot még életemben nem kaptam.
Idézem:
„Nem, nem volt. Te nem olyan vagy mint egy zsák. Te olyan vagy, mint egy kényelmes kabát!”
A tangós motoros
Elmondta, hogy nem tudja hogyan csinálom. Ölelem, de mégsem belé kapaszkodok. Mindig megtartottam a kettőnk közötti minimális távolságot, egyszer sem csúsztam rá a hátára és nem koccoltam le a sisakját. Érezte, hogy egész testemmel tartom magam, és az is álomi volt, hogy nem kellett pluszban rádöntenie a kanyarokban, mert a tengelyünk/ gerincünk egész úton, végig párhuzamos maradt. Érezte, hogy ott vagyok mögötte fizikailag, de más szempontból abszolút észrevehetetlen volt, hogy valaki ott ül. Tényleg kíváncsi volt, mit és hogyan csinálok ott a háta mögött.
Persze, ezen a ponton iszonyatosan büszke lettem magamra, hogy lám-lám, a vén csatasárkány még nem is olyan vén, aztán ráébredtem, hogy tulajdonképpen minek is köszönhetem ezt a dicséretet.
Igen, kérem szépen, jórészt az argentin tangónak!
Mert mit is csináltam?
Semmi egyebet, mint hogy követtem.
Nem csúszkáltam, és nem koccantam a sisakjával, mert megtartottam a tengelyemet. A talpamtól a fejem búbjáig. Nem belé kapaszkodtam, mint fuldokló a mentőövbe, simultam, öleltem, de „megültem a saját fenekemen”. (Mint ahogy az argentin tangónál is meg kell állnod a saját lábadon.) Nem kellett rádöntenie a kanyarban, mert ösztönösen követtem a gerincének a tengelyét és a motorét. És nem szálltam el mint a győzelmi zászló egy-egy bukkanónál, mert függőlegesen is figyeltem minden rezzenésre.
Véleményem szerint, régen sem voltam rossz utas.
De azt kell mondjam, a tangó, sokat segített abban, hogy ilyen szinten legyen megtartva a balance a motoron is.
Ő vezetett, én követtem.
Így megy ez nálunk argentin tangósoknál, nem igaz?
Szóval, fiúk, lányok, motorra fel, aki teheti!
Próbáljátok ki, milyen az, amikor a tangón tanultakat itt is hasznosítani tudjátok!
Tangós és motoros ölelést mindenkinek!
