Nincsen rá bizonyíték, de ha a világ tangó óráin legtöbbet játszott zenekarokat sorba rendeznénk, akkor Carlos di Sarli zenekara állna a dobogó legtetején. Tangó órákon nagyon sokat hallgatjuk, és nincs olyan milonga, ahol ne használnánk legalább egy-két tandát tőle. Érdemes tehát többet megtudnunk róla. Fogadjátok szeretettel Péterfalvi Tamás tangótáncos remek írását:
Carlos di Sarli
Carlos Di Sarli a tangó történetének egyik legkiemelkedőbb alakja, valószínűleg nincs olyan, a tangó aranykorának zenéjével foglalkozó írás, amely ne a legnagyobbak között említené. Ahogyan Juan D’Arienzo kiérdemelte a ritmus királya („el rey del compás”) ragadványnevet, úgy Di Sarlit úgy emlegették, mint „el señor del tango” (az úriember a tangóban), utalva arra az eleganciára, ami a zenéjét jellemzi.
Di Sarli (erdeti nevén Cayetano di Sarli Rusomano) 1903-ban született Bahia Blancában, 500 kilométerre Buenos Airestől, Miguel Di Sarli olasz bevándorló és Serafina Russomano, egy akkori híres tenorénekes lányának nyolcadik gyermekeként. Testvérei közül többen énekesek vagy zenészek lettek, és Di Sarli abban a konzervatóriumban kapott klasszikus zenei képzést, ahol a bátyja is tanított. Azonban apja és tanárai szörnyülködésére 13 évesen olyan jöttment zenészekkel állt össze, akik népszerű zenéket és tangókat játszottak; később egy moziban kísért némafilmeket zongorán. 19 évesen Buenos Airesbe költözött, majd néhány évig különböző zenekarban játszott, amíg 1926-ban bekerült Osvaldo Fresedo zenekarába. Fresedo barátja és példaképe lett Di Sarlinak (a Viejo Milonguero című számot Di Sarli neki dedikálta.
1927-ben, 24 évesen megalapította saját zenekarát. Zenéinek világos ritmusa és játékos, finom líraisága miatt hamarosan népszerűvé vált a táncosok között.
A fekete szemüveg története
Di Sarli nem volt egyszerű ember, tartózkodó személyisége és maximalizmusa legendás volt. Ehhez hozzájárult a szinte védjegyévé vált fekete szemüveg: még tizenévesen otthon Bahia Blancában apja fegyverboltjában baleset érte (valószínűleg egy fegyvert tisztító eladó meglőtte), és megsérült a szeme, ezt takarta el a szemüveggel. Di Sarli már három éve a saját zenekarával játszott Buenos Airesben, amikor egy este a Germinal kávézó egyik tulajdonosa azzal jött, hogy vegye le a szemüveget, mondván, hogy nála ne szórakozzon a sztárallűrjével. Di Sarli ezen annyira megsértődött, hogy az összeszólalkozás után meg sem állt Bahia Blancáig (szolidaritásból az egész zenekar vele tartott). Négy évig ott játszott, később Santa Fé tartományban, Rosarióban, és csak összesen öt év múlva, 1935-ben tért vissza Buenos Airesbe.
Di Sarli és a stílus
Di Sarli különcségét jelzi az is, hogy nem engedte, hogy bárki felvegye kamerával, ahogy fellépés közben a zongorán játszik (egyszerűen abbahagyta a játékot ilyenkor). Így a híres balkezes improvizációi csak elmesélés alapján maradtak meg. A zenészei egyszerre szerették és utálták, három alkalommal az egész zenekara testületileg felmondott. Egy ilyen alkalommal, már 1956-ban a zenekarba újonnan érkező zenészek megkérdezték: mester, nem mondana valamit a stílusról? Mire így válaszolt: „Uraim, önök azt játsszák, ami a kottában van. A stílust azt én csinálom.” (“Ustedes toquen lo que está escrito. El estilo lo hago yo.”)
forrás: youtube.com
A vele kapcsolatos ellentmondások odáig fajultak, hogy sokan balszerencsésnek tartották kimondani a nevét, ami meglehetősen rosszul esett neki (ezt a babonát, mint később feljegyezték, még Piazzola is tartotta!).
Az utolsó szám
Di Sarli már súlyos betegen 1959. március 8-án játszott utoljára, a Podestá de Lanús klubban vezette a zenekart Buenos Airesben. Az utolsó szám, amit játszottak, a szülővárosának dedikált Bahía Blanca volt.
A 418 ismert Di Sarli felvétel listáját a tango-dj.at honlapon címen lehet végigböngészni.
Nekem ezek a kedvenceim:
Carlos di Sarli – Don Juan:
Carlos di Sarli – Comme il Faut:
Carlos di Sarli – Fumando Espero:
Kommentáld a cikket , vagy más érdekességekért nézd meg a tango blog tartalmát.
