…de ahol az, ott nagyon az.

Most jövök a Sunderlandből. Az pedig szalonos. Nagyon jó volt, egész sokat táncoltam, annak ellenére, hogy kicsit show off milonga volt. Hírességek és világbajnokok egész sora, táncolt előttem és mögöttem, a szalontangósok krémje, mint pl. Dante Sanchez a 2007-es szalontangó világbajnok, vagy a mostani 2012-es Facundo.

Szombatonként eddig főleg a igazán tradicionális, milongérós milongákat látogattam. Főleg a Cachirulo-t. Egy ilyen milonga kész, szociológiai tanulmány, ki-kit ismer, ki kivel táncolt, ki-kivel jött, és lépett le. Én csak nevetek az egészek. Ami viszont nagyon jól esik, hogy az igazi kőkemény milongérók veregetnek hátba, ha nem is benn a milongatérben, hanem illemhely, felé jövet-menet. Tetszik nekik, ahogy táncolok és figyelemmel vagyok másokra, és betartom a szabályokat.

Egy szabályt nem tartok be csak. Éva szerint ha valakivel 3 tandát táncolsz az már azt jelenti, hogy valami történt köztetek. Nos az én nagy kedvencem a Sandra, a Cachirulo népszerű milonguerájával általában 3mat szoktam, ami nagyon nem illik. Ha táncolok valakivel, néhány lépés után megérzem, mit hozott magával, avagy mit táncolt a tangó előtt és közben. Salsa, jazz, jóga, pilates, balett, harcművészet stbi. A lépések súlya, a légzéstechnika, a térdek hajlítása,a csípő, központ tartása, mind-mind árulkodó, kiabáló jelek. Vele az első szám után csak álltam mint borjú az új kapunál és nem értetettem mit táncolt előtte. Tudtam, hogy valamik voltak.
– Balett, kérdem óvatosan. Bólint. De még biztos volt valami. Pilates? Bólint. Jazz? Bólint. Jóga? Bólint. És a sornak nincs vége. Volt ott minden, ráadásul táncpedagógus. Őrült energiákkal dolgozik mikor táncol, és olyan talajfogása van magassarkú cipőben, hogy arra még Kriszt László is elismerően bólogatna, pedig ő aztán ilyet nem csinál.
48 éves, szinte mindent kipróbált és a tangónál ragadt, azon belül is a milongéró stílusnál.

Megértem. Milongán én is csak milongérósan szeretek táncolni. Apropó itt üzenem Juditnak, hogy a versenyre való felkészülést nagyon elszúrtuk.  Azzal, hogy milongérós milongákra jártunk. Miközben készültünk a világbajnokságra, egyre nagyobb volt a disszonancia a milongák tánca, zeneisége és a felkészülés között.

Nagyon szépen is táncoltunk ám a vb-n. Félmilongérósan.

Mosolyognom is kell, hogy jutottunk be kétszer is az Európa bajnokság szalon tangó döntőjébe. A legfontosabb szalontangó elemek nélkül :D

Tehát visszatérve a tradicionális, milongérós milongákra, nagyon tisztelik azt, aki figyelmesen bánik a haladási sorral. A mögöttem lévő hely itt is nagyon kapós :). A tánctudás tiszteletadással és megkapásával is jár. Nagyon ritka az, hogy valaki előttem, vagy mögöttem, nagyon showoffol, ilyenkor birkatürelemmel hagyom, hogy kivergődje magát. Eddig nagyon kevés alkalommal vesztettem el a türelmem. Összekoccanáskor általában összekacsintunk és minden megy tovább. Volt viszont olyan eset, amikor az előttem lévő rám ugrott. Többször. Miközben én tisztelettel meghagyom a neki bőven elegendő majd 1 méter távolságot.

El is forrt az agyvizem. Több elegáns (és valóban elegáns és nem alattomos) módszer van a lenyugtatásra. Például kicsit rá lehet nyitni az ölelésre. Amolyan fellépésszerűen jobban kinn vannak a könyökök. Ezt tettem én is.  És mit tesz az Isten. Beleszaladt a könyökömbe valamelyik bordájával. És tényleg beleszaladt. Az x-ik hátraugrásánál. A fickó sziszeg, de tudja, hogy ő a hibás. Az űlő milongérók meg nevetve  összekacsintanak.  Nem ma születtek. Tudják mi a dörgés.

Tehát a milongérós világ kipipálva. Most szeretnék eljutni arra a pontra, hogy irány a szalonos milongák és ezeken is szalonosan táncoljak. A legjobbakkal. Őrült nehéz. Őrült nehéz, mert számomra milongérósan igazi a milonga.

Ha csak szalonosan tudsz táncolni és nem adsz vissza megfelelő dőlést és energiát akkor a váltani képtelen milongéra bizony rád támaszkodik kézzel. Ajjaj de hány panaszkodó remek fiú táncost hallgattam, hogy “jaj hát úgy dőlt rám a karjával, hogy majdnem kivégzett a tanda végére”. Ilyenkor kell egy kicsit gondolkodni a miérten. És, hogy hogyan kell javítani rajta. Persze rengeteg milonguéra már nem dől, csak ott van szoros ölelésben, mielőtt valaki megírná kommentben.

.(és pont erről akartam írni most is, a milonguérák öleléséről) Tudom :)

Szóval 1-2 hete elkezdtem járni szalonos milongákra. Alapból nem tetszik, hogy az emberek nagyrésze showoffol. És ez a természetes. Itteni tanárok, világbajnokok-jelöltek, profi utcatáncosok az El Caminóból, a Florida utcáról, feltörekvő szinháztáncosok világa ez. Felhúzzák a mérföldlépő csizmáikat, és megy a pörgés rendesen. Pedig sejj, a szalont is lehet finoman, elegánsan félnagy lépésekkel táncolni. De ezeken a milongákon, pl Fruto Dulcen- még a Carlos Perez praktikáján finoman és elegánsan táncoló is megvadul.

Apropó Carlos Perez praktikája. Hála néked Konrád, hogy említést tettél róla. Járni már nem tud, de tangózni még igen. Rendszeresen járok a praktikájára Évával. Ő az az ember aki kinevelte a nagyok egész sorát. Fabian Peralta, Sebastian Achaval, Sebastian Imenez, Dante Sanchez, Noelia Hurtado, és még sorolhatnám.

Két hete jött számomra az áttörés. A praktikák menetrend szerint 45 perc sétával kezdődnek a fiúknak. Perez papa, rendszerint kiválaszt valakit a sorból és elmondja mit javítson a sétáján. Engem rendszeresen kiszúrt és mondogatja, hogy ez nem jó az nem jó. Viszont a múlt előtti héten, félrehúzott és azt mondta.
“Tu caminata es muy buena” (A sétád nagyod jó)
Pero? (De?) kérdezem vissza csípőből. Igazi pedagógus, mindig elmondja ez meg az nagyon jó, már csak egy kicsit tegyek hozzá(a “de” helyett ), és már ismerem :)

Azt mondja nincs pero, tényleg nagyon jó, majd meglátja mit csinálok a lánnyal tánc közben.(mármint Évácskával)
Ott aztán kaptam és kapok is meleget és hideget.

Szóval gyerekek, ezeken a szalonos milongákon nem sokat táncolok, pedig kéne. Váltani kell milongérós stílusról, szalonosra. Slussz, passz.  Plusz fejtartásproblémák, amin szerencsére már nagyon sokat segített a rengeteg férfi és női technika, amire járok.

Ami a legfőbb és nincs mese, el kell kezdeni showoffolni. Ehez viszont semmi kedvem. De muszáj lesz.
De akkor is betörök a hazai piacra a szalonos elitékhez :D

Ugye Évácska? :D

És végére a bomba. Carlos Perez szerint annak idején a canyengue(nem tudom, hogy kell leírni) a férfi bal keze abszolút nem volt lenn, hanem megszokottan fenn, csak valaki ezt jóval később divatból kitalálta, és ez maradt fenn a köztudatban. Kemény mi?

Apropó, megnéztem, az Arce féle 20 perces tango multiple style videót. Számomra fantasztikus táncosok, de amit canyengue címen leművelnek… Az, hogy kidugod a feneked, és a térded, plusz le a kéz karatefogós állásba(mondjuk a kéz az mindegy, mert itt is láttam lenyűgöző canyengueseket lenti kéztartásban), + megtanulsz pár canyengue figurát, az még nem elég. Nekem nagyon nem volt hiteles. Kell cirkusz és kenyér(tangó) a népnek.

szuper, átmentem a végén kritikusba. Ez ma már a második félresikerült megjegyzésem a milonga.hu után.