Úton Uruguayba

Valahogy nincs energiám blogot írni, de most épp úton vagyok Buenos Aires és Uruguay között. Ha jól számolom ez már a 3-ik hajóutam a River de la Platán, tehát belemerülök a blogírásba, és nem a folyónézésbe.
Tangóügyileg az utóbbi hetek felfedezése, hogy a zene mindenekfelett.

A zene mindenekfelett

Ahogya Horacio Godoy, és ahogy Évácska megmondta. Ahogy én megfogom mondani mindig is. Egyszerűen a zene kell diktálja  a lépéseidet.

Teljesen másképp táncolsz egy nehéz léptű és lélegzetű Pugliesere stílusú zenére.
Egy Di Sarli-ra finoman szalonosan, és másként egy remek pattogó zenére  a 30-40 évekből.(amit én imádok)
Értelmezed. Jól értelmezni pedig nagyon nehéz.

Ha örökké olyan órán veszel részt, ahol a tematikák nagy része, 2 gáncsó, 3 boleó, 4 sacada amiből 2 hátra, + enrosque balra jobbra + még ki tudja milyen kombinációk, akkor kezdj el gondolkodni, hogy lehet a tangó nemcsak erről szól.
Nem csak gimnasztika.

Tangós filmforgatás

Az események láncolata nagyon vicces! Pár hete részt vettem egy tangós filmforgatáson. A filmforgatás lényege vissza adni egy nagyon tradicionális milonga hangulatát. Nekem is táncolnom kellett. Ez egy francia projekt és sok remek  tangó táncossal ismerkedtem meg. Köztük egy több mint 80 éves papával aki több mint 60 éve táncol.

Ott találkoztam egy félig őrült escenarios tangó táncossal. Azt mesélte, hogy szeretője volt Osvaldo Zottónak. Nagyon sokat táncoltak együtt. Nemhivatalosan. Nem igazán hittem el, bár pár nappal később mikor táncoltam vele a Virutában, már alaposan elgondolkodtam rajta.

Egyszer csak hozzám szegezte a kérdést:
-Láttam, ahogy táncolsz a forgatáson és szeretném, ha részt vennél egy tangó showban.

Szembenevettem.(Igazából szembe röhögtem-et akartam írni) Ha valamit megtanultam, akkor az az, hogy Buenos Airesben rengeteg a „chamuchero„(- sweet talker, és nem tudom, hogy írják ) és mindenki beszél bolondokat. Ráadásul a helyszín amiről beszélt a híres Esquina Homero Manzi, amit a spanyol tanárom is ajánlgat a turistáknak, diákjainak.

Tangó és spanyol

Apropó a spanyol tanárom.  Elkezdtünk barterolni. Én tanítom tangózni, ő meg engem spanyolra.
Vicces kombináció. Óriási tapasztalata van a tanításban és a tanár képzésben. 7 évig tanított londoni Business Schoolban. Csak aztán megunta,hazajött, és most ő vezeti a helyi International House spanyol tanár képzését. Rendkívül ügyes. A táncban is. Olyan fejtartással lépked és pillantgat lefele mint egy büszke arab telivér. Ilyen fejtartásról én csak álmodni fogok egész életemben :D

Előadás az Esquina Homero Manzi-ban

Szóval az események láncolata úgy alakult, hogy november 18-án este 7kor elkezdtünk táncolni Karsza Évával az Esquina Homero Manzi-ban.  Ami azért vicces, mert 5 órával van a szülinapom előtt és Magyarországon akkor pont éjfél, tehát már szülinapom beköszöntekor.

Az előadás alatt mikor rápillantottam a műsortervre elfogott az izgalom.

Megtaláltam rajta Alberto Campost. Az az Alberto Campost aki énekelt Ricardo Tanturi zenekarában. Nem hittem el, hogy Alberto Campos él, és az ő énekére fogok táncolni. Alberto Podesta is 18 éves korában énekelt elsőre Di Sarlival zenekarával, ezek szerint az is lehetséges, hogy ő is él. Meg is találtam a színfalak mögött. Nézett rám és nem értette mi a szememben ez a csillogás. Mint ahogy a serdülő lány felnéz a tinisztárra.
Akkor sem fogtam gyanút amikor azt láttam, hogy az a fickó csak a késői 60as éveiben lehet. A turpisság hamar kiderült. Nem Alberto Campos, hanem Enrique Campos volt benne a zenekarban, nem pedig Alberto. Nevetett egy jót a félreértésen és megölelgettük egymást.

A showban két számot kellett táncolni. Egy milongát, amely félig koreó félig impró. Plusz a fináléban egy tangószámot.
Vicces a párhuzam. A Nemzeti Színházba is amatőr táncosként jutottam el Budai Lacinak és Mohl Hajninak köszönhetően, és itt így egy showba elsőként amatőr táncosként jutottam el és nem nézőként.

Egyszóval itt az eredmény. Szokásomhoz híven nem törődtem a fotókkal, így a telefonomon lett megörökítve néhány, telefonnal bánni nem tudó egyén pillanatfelvételei.

Biztos vannak jobb képek is, mert volt néhány profi fotós is az előadáson de utána kellene járni.

Apropó milyen kicsi a világ, Az egyik képen az a Javier Maldonado van, aki még a mi Vivienünkkel is táncolt.
…
Ennyi fért bele. Megérkeztem Uruguayba.