Mikor hajnalban ballagok hazafele a milongákról, akkor mindig tele vagyok kreatív gondolatokkal, eseményekkel, ezeket mind leírhatnám. Ráadásul elevenen élnek bennem az éppen aktuális este gondolatai. De valahogy mire hazaérek, ezek a gondolatok tovatűnnek!
Kezdek megismerkedni, táncolni, beszélgetni a helyi milongaszervezőkkel. Kérem szépen, az indiai kasztrendszer itt is remekül működik. Jól is szórakozok rajta, mikor mesélik a történeteket. Bár sajnos vannak itt véresen komoly dolgok is.
Van olyan tanár aki egy „másik milongéróval” jár milongára. A másik milongéró felkéri a lányt táncolni, elkezd vezetni egy csomó piszkos lépést. A lány magabiztossága csökken. Életbe lépnek nála a fizikai és pszihológiai gátak. Szinte akármilyen jó táncos, elkezd ügyetlenkedni.
Közben a milongáró ecseteli, hogy a barátja tanár és milyen ügyes és jól tanít stbi…
Vége a tandának, a lány összetörten a helyére lép. Szinre lép a Tanár és egyszerű nyugodt lépésekkel megnyugtatja az összetört szívű leányzót és máris kész a 10 magánórás csomag. ( csak halkan jegyzem meg a fickó sehol sincs Szőllősi Andrishoz, vagy Budai Lacihoz képest)
A következő példa. A milongán nem tanítunk. Mivel már látom, hogy kedveseim csóváljátok a fejeteket, és elkezditek felsorolni az ellenpéldákat, hogy dehát így meg úgy meg, ha barát és a többi…
Nem. Ezért leírom még egyszer.
Milongán nem tanítunk.
A tangó egy nagyon komplex tánc. Tarts a tengelyed de ne legyél merev. Ne legyél kacsa ne dugd ki a feneked. Ha merev vagy akkor az ölelésed olyan mint egy fatuskóé. Ha fenn vagy akkor kevésbé vagy vezethető. Ha nincs jó napod akkor elég egy rossz impulzus…
Olyan emberekkel táncolok az utóbbi időben, akik 2X éve tangóznak, és még rajtuk is érezhető ha valami épp nincs rendben. A tangóban nagyon komoly fizikai és lelki tényezők vannak jelen, tehát legyünk türelmesek és elnézőek a másikkal, ha valami épp nem működik.
És ha férfiak csóváljátok a fejeteket, és nem változtattok ezen a hozzááláson akkor csak képzeljétek el a következő szituációt.
A példa kedvéért ne a megszokott a férfi az okos szituációt vázoljuk, hanem legyen inkább a másik verzió. A hölgy oktasson.
Legyen tehát egy hölgy a neve Bosszú Angyala (BA) aki elhatározza, hogy megleckézteti a milongán tanító fiatalembert.
A fiatalemberünk magabiztosan megérkezik a milongára.
Elkezd BA-val táncolni.
BA elkezdi hinteni a megjegyzéseket:
első megjegyzés: Mintha ma a zeneiséged ma nem volna olyan jó. Mit csináltál magaddal? (A fickó elkezd gondolkodni, ráfeszülni. Vajon valóban nem? Elkezd foglalkozni az összes jó tulajdonsága közül a negatívokkal. Bizonyítani próbál, erőlködik, hogy mindenfajta tilitoli ritmusokat kitáncoljon, ennek eredményeképp elkezdi rángatni a leányzót)
második megjegyzés: Azt hiszem a bal kezeddel nagyon tolsz.Nekem nem kell több energia. (A fickó eltűnik az ölesben, nem mer megfelelő impulzusokat adni. Kezd szétesni)
harmadik megjegyzés: Mintha nem érteném mit akarsz vezetni. (A fickó ezek után már csak jobbra-balra lépéseket mer lépegetni az adott tanda végéig) és megsemmisülten egész este nem jó semmire.
…ismétlem
Milongán nem tanítunk.
És mi a megoldás? Például praktikák. Kapásból tudok 4et. Kedd Praktangó, csütörtök Bicsár Jani praktikája. Pénteken Budai Lacinak a Hölgyválaszban. És szombaton is van milonga előtt szintén a Hölgyválaszban. Ott aztán bátran lehet elemezni mindent. Vagy órákon bátran kérdezni a tanártól.
Vagy van még biztos sok más megoldás…
Igazából arról szerettem volna írni, hogy hogyan ölelnek másképp az argentin nők attól függően mikor kezdtek el táncolni, tanítanak vagy sem. Majd legközelebb… :)
Durva ez a portyázós tanítványra vadászat.
Egy személyes példát én is mondanék, amikor akaratlanul is BA-vá váltam: a szám elején lelkendeztem a partneremnek, hogy ez a kedvenc számom, ami őt inkább nyomásként érte, hogy most aztán nagyon jót kell táncoljunk.. pedig én tényleg nem azért..
Szavak helyett inkább a táncon keresztül beszélgessünk :)