Tangó, Berlin – rövid interjú a szerzővel

Szeptember 2-án jelent meg Livits Réka legújabb regénye, a Tangó, Berlin. Kitaláljátok, miről szól? No igen, tangóról Berlinben – azoban ez nem egy dokumentumszagú beszámoló, hanem egy sodró lendületű regény! Lapjain nemcsak a berlini tangós élet hangulata és ikonikus helyszínei elevenednek meg; egy fiatal nő utazását követhetjük nyomon lépésről lépésre a tánc világának mélységeibe, és önnön vágyai felfedezésének és megélésének útján.

Kedvcsináló csevely az íróval:

Tényleg éltél Berlinben?
Livits Réka: Tényleg. Voltaképpen ott kezdtem el tangózni 2013-ban, és meglepődtem, mennyire pezseg ott a táncélet. Berlin Buenos Aires és Párizs után a világ harmadik legélettelibb tangós városa. Minden este négy-öt milongából lehet választani, az ember eleinte csak kapkodja a fejét, hogy merre is induljon. (Mármint a COVID előtt…) Mindenki megtalálja a kedvére valót: van kifejezetten kezdőknek szervezett milonga, diákmilonga, alternatívabb, nuevós, non-tangós milonga, tradicionális milongák, kontakt james milonga… Szóval széles a paletta.

A kétezres évek elején nagy nuevo láz dúlt a városban, a tánc terén zizegett a kreatív káosz, volt ott mindenféle cross-over meg fusion dancing, aztán az elmúlt években letisztult a terep, egyre többen részesítik előnyben a tradicionális tangót. Amikor én a városban éltem (2012 és 2017 között), még érezhető volt némi utócsengés a táncforradalmi időkből. (Lásd. pl. a Stravaganza táncformációt – ők a „Kevésbé sikerült tangós fellépések” cikkedben szerepeltek a múltkor. :P)

Mennyire önéletrajzi jellegű a regény?
Livits Réka: Semennyire. Na jó, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem inspiráltak a berlini tangós élet történései. Nálam ez valahogy úgy működik, hogy ér egy élmény, egy impulzus, vagy hallok egy történetet valakitől, és ezt szövöm tovább, mixelem újra. A regény főhőse, Noémi kitalált személy, ő nem én vagyok – annak ellenére, hogy a könyv egyes szám első személyben íródott.

Mire számítson, aki kézbe veszi a könyvet?
Livits Réka: Egy forró, erotikus regényre. De tényleg! Oké, árnyaljuk ezt egy kicsit… ;) A Tangó, Berlin Könyvmolyképző Kiadó Rubin Pöttyös kategóriájában jelenik meg, 18+ jelzéssel. Miért a tizennyolc karika? Nem árulok nagy zsákbamacskát: van benne izzás, táncorgazmus, szenvedély, szex (jó is meg rossz is). A főhős útkeresése és a tánctanulás folyamata kéz a kézben jár a vágyak felfedezésével és megélésével, azzal, hogy megkérdőjelezi, amit eddig a szerelemről, a szexualitásról gondolt, tapasztalt. A nagyváros dekadens atmoszférája erre ideális közeget teremt. No, de nem akarok spoilerezni, olvassátok el! Illetve gyertek el beszélgetni szeptember 6-án a könyvbemutatóra!
Én ott leszek!

A könyv fülszövege, ha még nem olvastad

Noémi barátjával, Félixszel költözik Berlinbe új munka, új élet, új élmények reményében. Azonban semmi sem úgy alakul, ahogy remélte. Félixszel eltávolodnak egymástól, és bizonytalanság és magány közepette az egyetlen kapaszkodónak egy különleges tánc tűnik: a tangó. A tangón keresztül Noémi új embereket és új érzeteket ismer meg, kinyílik és megérti, őszintének kell lennie magával, felfedez magában egy olyan nőt, akinek titkos vágyaival eddig nem mert szembenézni.

Ahhoz, hogy megállja a helyét a nagyvárosban, Noéminek kezébe kell vennie élete irányítását. Csakhogy lelke mélyén a kontroll elengedésére vágyik, arra, hogy átadhassa magát a táncnak, a pillanatnak és valakinek, akiben tökéletesen megbízhat. Az önfeledt áramlás vonzó, a céltalan sodródás viszont veszélyes. Vajon hol a határ? Vajon mi bujkál a tangó érzéki, szenvedéllyel kecsegtető felszíne alatt? Megtalálja Noémi azt a testi-lelki intimitást, amire titkon vágyik, vagy az egész csak csillogó délibáb? Mit hoznak számára az ismeretlenek ölelései, kivel élheti át az igazi összeolvadás élményét? És mi történik, ha a zene véget ér? Marad-e valami az egytáncszerelemből?