Tangó és gyaloglás

Valamikor régen írtam egy cikket arról, hogy a futás milyen hasznos a tangóhoz. A véleményem azóta se változott, legfeljebb kiegeszült azzal, hogy a gyaloglás pedig az improvizációban segít.

A viccet félretéve, gyalogolni jó, és ahhoz, hogy ezt megtehessük szép helyeken elég csak kimenni a természetbe. Ha valaki nagyobb célokat akar kitűzni, nem szükséges elmennie a Szent Jakab útra, vagy ahogyan sokan ismerik El Camino del Santiago-ra, hanem itt van a mi Országos Kék Túránk. Ami pedig csodálatos, nem véletlen, hogy 2020-ban szerepelt a turisztikai álomcélpontok között a National Geographic szerint.

Gyenis Balázs őrült ötlete alapján és Gyenis Balázssal egykerekűvel csináljuk a Kéktúrát. Ami csak látszólag könnyítés, mert a nehezebb részeken gyalogolni kell, ráadásul a védőfelszerelés miatt Balázzsal úgy nézünk ki mint két Michelin baba.

Péntek este sötét és fejlámpa

A múlt hétvégén a Kéktúra talán legnehezebb szakaszához jutottunk el, ami azért nem volt szerencsés, mert szombat estére fellépés volt betervezve.

A „nem lesz gond Balázs”-ból eljutottunk addig a pontig, hogy péntek este a sötétben, fejlámpával botorkáltunk iszonyatosan szűk ösvényeken. Ráadásul a Kéktúra legnehezebb szakaszán. A Természetjáró applikáció szerint:

”
a Kékestől Sirokig vezető Kéktúraszakasz különösen megerőltető, nehéz erőpróba mindkét végpont felől: a tagolt domborzat folyamatos hullámvasutazásra kényszerít, ahogy a kis csúcsok ellentétes oldalain küzdünk a szintkülönbségekkel.

Ugyanakkor Magyarország egyik legszebb turistaútján járunk: a keleti Mátra-gerinc hegyei helyenként függőleges sziklafalakkal törnek le egyik vagy másik irányba.
”

Szombat este fellépés

Szétgyalogoltuk magunkat Balázzsal pénteken és szombaton is és ezzel a lendülettel estem be szombat este egy totálisan improvizációs fellépésre. Az, hogy miért volt totális rögtönzés, arról itt írok .

Nagyon jó volt tangózni és imprózni egyet. Így sikerült.

Elena, akivel táncoltam, így írt róla: