Nagyon sok cikk született már abban a témában, hogy milongán miért nem érdemes észt osztani tánc közben. De soha nem gondoltam volna, hogy olyanról is lesz egyszer egy cikkem, hogy fellépés közben uralkodj magadon. Emlékszem a világbajnokságon egyszer volt egy óriási balhé, amikor egy színpadi tangós páros profiul lenyomta a koreográfiát, lementek a színpadról, és a férfi táncos adott egy pofont a hölgynek, aki egyébként a felesége is volt.Valaki ezt meglátta ezt és teljesen jogosan, óriási balhé és diszkvalifikáció lett belőle.
Gavito fesztivál Los Angeles
Október 5-én lépett fel, Gustavo Naveira és Giselle Anne a Gavito fesztiválon. Személy szerint én egyébként 2 és fél hete voltam náluk tangó órákon Spanyolországban. Mielőtt bármit is írnék a részletekről, nézzétek meg a felvételt.
Amennyiben nem sikerül megnyitni a videót, ide kattintva megnézheted.
Mit gondoltok? A feszültség, a vitatkozás még a videó megnézése közben is átjön.A cikk írásának pillanatában már 254 ezren látták ezt a felvételt. Szomorú ez az egész. Tudomásom szerint az utolsó számot már nem is táncolták el, mert Giselle nem volt rá hajlandó. Mindez szombaton történt és a rákövetkező vasárnapi záró napon, az összes maestro táncán Gustavo Naveira már nem lépett fel Giselle-el, hanem Oliver Kolker táncolt helyette. helyette.
Reakciók
Sokan megosztják, neves mesterek írják le a véleményüket, sokan állnak Giselle mellé, hogy mennyire profiként viselkedett. Engedelmetekkel megosztanám egy tangó tanár véleményét, amivel nagyon egyet tudok érteni, és lentebb a magyar fordítását is megtalálhatod.
”
A terrible event just occurred in a tango exhibition given by famous teachers, where the man abused the woman in front of an audience; I will not name them because I want to express my thoughts that go beyond this particular example. It’s something that happens often. There are two frequent types of abuse in the tango scene. From the teacher (often a man but sometimes a woman) to their students. From the man to the woman. Since the old days I have experienced some abusive situations in milongas where the men suddenly transform, after dancing just a little they start acting like wannabe „compadritos.” There are also those in the role of teacher who think that abuse is part of teaching. Generally, it’s when they don’t know how to teach that they get up on their high horses. A friend of mine used to say that we women in the milongas are complicit because we put up with things we shouldn’t just so we can dance. I have ALWAYS told my students that they should speak up when something bothers them, that they should know how to protect themselves, that they should walk out on dancers who don’t treat them well. When we say that the follower should „let themselves be led,” I always add, but not everywhere. I hope that this episode, given the high profile of the couple involved and the egregious nature of the scene, helps to put a limit on the men who think that just because they dance the role of the „leader,” they can be abusive. I think that it demonstrates that some men feel impotent or just can’t handle it if they aren’t always hailed as the „capo,” the boss, the big shot. I think it’s necessary, and not just in the tango world, for both women and men to put aside our fascination with those who are obsessed with domination (women can act this way, too) in any field. It’s one thing to admire someone in the role of maestro or maestra, and another to put up with abuse. We shouldn’t allow it. Only social consequences can help things start to change.”
Ha nem tudsz angolul, akkor a magyar fordítás:
”
Egy szörnyű esemény történt egy híres tanárok által tartott tangó bemutatón, ahol a férfi visszaélt a nővel a közönség szeme láttára; nem nevezem meg őket, mert a gondolataimat szeretném kifejezni, amelyek túlmutatnak ezen az egyedi példán.
Ez egy olyan dolog, ami gyakran előfordul. Két gyakori abúzus van a tangó világában. Az egyik a tanár (gyakran férfi, de néha nő) részéről a tanítványok felé. A másik pedig a férfi a nővel szemben. Az elejétől kezdve volt részem olyan bántalmazó helyzetekben milongákon, ahol a férfiak hirtelen átváltoztak, és miután egy kicsit már tudtak táncolni, úgy kezdtek viselkedni, mint a „compadrito”-k. Vannak azok is, akik tanár szerepben azt hiszik, hogy a bántalmazás a tanítás része. Általában akkor fordul elő, amikor nem tudják, hogyan kell tanítani, és ilyenkor felsőbbrendűnek érzik magukat. Egy barátom azt mondta, hogy mi, nők a milongákon cinkosok vagyunk, mert eltűrünk olyan dolgokat, amelyeket nem kellene, csak hogy táncolhassunk. Mindig azt mondtam a tanítványaimnak, hogy beszéljenek, ha valami zavarja őket, hogy tudják, hogyan védjék meg magukat, és hogy hagyják ott azokat a táncosokat, akik nem bánnak velük jól. Amikor azt mondjuk, hogy a követőnek „engednie kell, hogy vezessék,” mindig hozzáteszem, hogy nem mindenhol.
Remélem, hogy ez az eset, figyelembe véve az érintett pár hírnevét és a jelenet súlyosságát, segít határt szabni azoknak a férfiaknak, akik azt hiszik, hogy csak azért, mert ők táncolják a „vezető” szerepét, visszaélhetnek vele. Azt hiszem, ez megmutatja, hogy egyes férfiak tehetetlennek érzik magukat, vagy egyszerűen nem tudják elviselni, ha nem mindig őket ünneplik „mesterként”, főnökként, nagy emberként. Egy dolog valakit mesterként tisztelni, és más eltűrni a bántalmazást. Ezt nem szabad megengednünk. Csak a társadalmi következmények segíthetnek abban, hogy a dolgok változni kezdjenek.
”