Tegnap este Buenos Aires egyik ikonikus milongáján, La Baldosában különös dolog történt. A szülinapi tánc nem a jól ismert vals ütemeire forgott, hanem egy váratlan zenei kombinációra, amely egyszerre volt meghökkentő és nagyon nem tradicionális. :)
La Baldosa varázsa
Tegnapelőtt este a legendás La Baldosa milongán voltam Buenos Airesben – azon a helyszínen, ahol hétről hétre a tangóvilág legnagyobb nevei lépnek fel. Ez a milonga az egyik legikonikusabb klasszikus találkozópont, ahol a parkett szinte őrzi a történelem lenyomatát. Külön büszkeség számomra, hogy mi Andival egyszer már felléptünk itt egy – egy olyan élmény, amit soha nem felejtek el.
La Baldosa nem véletlenül vált tangózarándokhellyé: itt mutatta meg művészetét a múltban olyan legendák sora, mint Juan Carlos Copes, Gloria és Eduardo, Osvaldo y Coca , valamint a tangó nagyjai is gyakran fellépnek, felbukkannak. Ez a hely nemcsak milonga, hanem élő emlékműve a tangónak.
Egy különleges szülinapi tánc
Az est egyik legemlékezetesebb pillanata a szülinapi tánc volt. Nem a megszokott, klasszikus vals szólt, hanem egy cumbia. Értitek, ugye? Cumbia, ami alapvetően egy partizene! Négy szülinapos volt, köztük a szervező felesége, Albita, és ő – a világ egyik legtradicionálisabb milongáján – nem szülinapi valsra táncolt, hanem… CUMBIÁRA.
Hogyan kell ezt elképzelni? Ha Magyarországon lettünk volna, akkor ez olyan lett volna, mintha szülinapi csárdás szólt volna a Milonga Juevesen. :) :) :)
Íme a videó, sajnos mire felocsúdtam, hogy hoppá itt valami nagyon más dolog történik, mint amit megszoktam, addigra már későn filmeztem és ez már csak szülinapi tánc utózöngéje. De legalább a zenét hallhatjátok.
Mi jöhet még? Jocó és Szilvi, veszprémi tangótanár kollégáim, akik a tradicionális tangó elkötelezett hívei, gyakran mondogatják: „Cortinára nem táncolunk.” Hmmm, gyerekek, dehogynem! Eljön az az idő. :) :) :)
Hogy jobban lehessen érteni mi ez a szülinapi tradicionális tangó vals, íme egy régebben írt cikkem:
Taps és szülinapi vals a milongán – mit és mit ne csinálj, ha taps van. :)
Sin Rumbo 2012
Ha már érdekességek, akkor viszont elmesélem a tegnap estét is. A Sin Rumbo nevű helyszínen léptünk fel Andival– ami számomra különleges jelentőséggel bír, mert az első fellépésem még talán 2012-ben, Buenos Airesben éppen a Sin Rumbohoz köthető. Akkoriban hétről hétre Carlos Péreznél tanultam aktívan a legendás Sunderland klubban, és a Sin Rumbo szervezett egy milongát Carlos tiszteletére. Hat pár táncolt, 3-3 páros lépett fel külön-külön egy-egy számmal. Köztük volt az akkori Metropolitano bajnok,
Ott még Karsza Évával táncoltam – aki ma a Zorzal Espacio Cultural tulajdonosa, Buenos Aires egyik legjelentősebb és legelismertebb tangós helyszínének megálmodója és motorja.
Én is ott voltam közöttük, és hihetetlen büszkeség, boldogság töltött el, hogy egy ilyen emlékezetes estén ott lehettem velük.
Találtam is egy néhány képet a multból.
Sin Rumbo 2025
Most, hosszú hosszú évekkel később, újra visszatérek ugyanarra a helyre, de egészen más szerepben – fő fellépőként. Ráadásul az est pikantériája, hogy Alvaro elkísért, aki szintén ott volt 12 éve, sőt az este zenekara az a Mucho Tango, akinek a bandoneonosa, Ramiro szintén fellépett 12 éve. Fotók, videók később, de azt el kell mondanom számomra nemcsak egy fellépés, hanem egy kör bezárulása is, egy megható visszatérés ahhoz a pillanathoz, ahol minden elkezdődött.
Figyelem, szülinaposok!
Alapból valsot játszom, ha valaki ünnepli a születésnapját a @Milonga Jueves milongán.
De egyszer elkövettem azt a hibát, hogy Konrad Krynskinek más számot tettem be… na, azt a nézést nem felejtem el.
Úgyhogy ha DJ-ként rám kerül a sor a szülinapodon, készülj fel lehet lesz egy kis csavar. :)
Most pedig tekerd fel a hangerőt, és hallgasd meg, mire táncolt szegény Konrád barátom. A szám majdnem 6 perces – már nem is emlékszem, végigment-e. :)
