Buenos Airesbe visszatérni mindig olyan, mintha egyszerre lépnék bele egy álomba és a tangó történelmébe. . . Bár már több fellépésünk is volt már ebben az évben, a szombat esti igazán különlegesre sikerült. Az egyik neves milonga a Gente Amiga, bezárta a régi helyét és újranyitott egy máshol a régi Sunderland milongára hasonlító helyszínen. Hogy megértsük mi ennek a jelentősége, többet kellene tudnunk a már bezárt Sunderland milongáról a Buenos Aires tangós történelmében.
A régi Sunderland legendája
A Sunderland eredetileg egy sportklub Villa Urquiza negyedben, ahol kosárlabdát és teremfocit játszottak.
A múlt század közepétől azonban a hétvégi esték új értelmet kaptak: a kosárlabdapálya parkettje
tangósok százainak adott otthont. Ez volt az a híres tér, ahol évtizedeken keresztül a világ egyik
legautentikusabb milongáját tartották.
Olyan táncosok neve kötődik hozzá, mint Gavito, Gloria és Eduardo, vagy a Zotto fivérek. A
Sunderlandet sokszor csak úgy emlegették: „La Milonga del Mundo”, vagyis a világ milongája.
Sőőt ha minden igaz, láttam egy videót, Josipot (igen, a mi Josip Bartulovic-unk) fellépni is itt. azon a helyen, ahol egy csomó Be szerettem volna linkelni, de nem találtam meg.
Ha igazán érdekel a Sunderland Club, itt olvashatsz többet róla: Interjú a Sunderland Clubról.
Illetve csemegézhetsz a a videókból is:
https://www.youtube.com/playlist?list=PLoYWzYClvNovt-r6RPNnr4EHTaQw_NOiN
A „Chico Sunderland”
A Gente Amiga milonga új helyszíne a Club Flores. Most azonban nem a régi kosárlabdapályán, hanem egy teremfocipályán gyűlt össze a közösség.
Ez a tér valamivel kisebb, intimebb, de ugyanazt a szellemet hordozza. A vendégek mosolyogva csak
„Chico Sunderlandnek”, azaz kis Sunderlandnek nevezték. Egy új helyszín, amely mégis őrzi a régi hangulatot.
Az estét még különlegesebbé tette, hogy a vendégek között ott volt Eduardo Capussi is,
aki szintén tanúja volt ennek a történelmi pillanatnak. Capussi nevét sokan a tangóparódiák révén ismerik: https://tangolibre.hu/a_harom_legjobb_tango_parodia/
És itt jött el a pillanat, amely örökre megmarad bennem.
„Hajrá, hajrá! Negyven éve nem volt itt fellépés. Most jól kell táncolni.”
– a szervező José Luis a fellépés előtt
Éreztem a súlyt: negyven év után mi léptünk először a parkettre, részeivé váltunk egy újraindított hagyománynak. Itt tudod megnézni, hogyan táncoltunk:
https://www.facebook.com/100094739310896/videos/1437755100680124
https://www.instagram.com/p/DNRYtQkxEx3/
