Tangó mint közösségi élmény
Kiss Judit Ágnes az író-költő szavai szerint, a tangó nem egy tánc, hanem életforma. A tangó egy fantasztikus élményt ad, akár képes a flowig is eljuttatni és még számos más pozitív előnye is van például a táncterápiás jelleg. Egy társas- közösségi élmény, amelynek vannak etikettje, szabályai. Ezeket a szabályokat legyenek azok írottak vagy íratlanok, érdemes figyelembe venni, mert ezáltal a saját életünket könnyítjük meg egy tangós eseményen.
Milongán táncpartner tanítgatás?
Az egyik ilyen szabály az, hogy ha valakivel táncolunk egy tangóesten, akkor nem kezdjük el tanítgatni-kioktatni-utasítgatni tánc közben, vagy zeneszámok között. Ugyanis nagyon nehéz szép szavakkal leírni azokat az érzéseket, amiket azok kaptak, akik átéltek már ilyet és nagyon negatív volt a kimenetele.
Természetesen, mint minden ez is relatív. Vannak olyan esetek, amikor ez egy szerencsés párbeszéd, mert az egyik táncos fél visszajelzést kér, kap, és mindenki jól járt. Etikett ide vagy oda, de pozitív a végkimenetel. Azonban ez egy eléggé ingoványos terület és nagyon sok esetben balul is elsülhet. Például ha nem valós problémára ad megoldást, hanem csak azt hiszi, hogy jót mond. Ráadásul ilyenkor a segíteni próbáló félnek néha fogalma sincs, hogy mekkora maflást adott a másiknak.
Miért nem szabad érdemes tanítani a milongán?
Írtam már ebben a témakörben eleget, hogy miért ne tanítsanak mások a milongán!
Íme az egyik ilyen cikk, a múltból. Utólag is elnézést a hangvételért.
Miért nem tanítok én a milongán tánc közben
Azonban arra soha nem fektettem a hangsúlyt, hogy én miért nem teszem meg, miért nem osztogatom az észt másoknak tánc közben. Íme a saját személyes érveim.
Azért nem tanítok a milongán tánc közben . . .
… mert tudom azt, hogy ha visszajelzés-visszajelzések sorozata helyett a saját táncomra figyelek, hogy adjam magamból a maximumot, akkor a táncpartneremnek könnyebb a dolga, könnyebben bele tud melegedni a táncba és az általam „észlelt problémák” nagy része elillan-megszűnik, legyen ő vagy én BÁRMILYEN szinten.
… mert tudom, hogy a pokolra vezető út, jó szándékkal van kikövezve. Abban az esetben, ha rákezdek a „helyezd jobban a jobb karomra a bal karod, nyújts a lábad, ne siess, ne feszülj rá, tartsd a központot stbi. mantrákra, azzal lehetséges, hogy több kárt okozok mint hasznot.
… mert valamilyen szinten etikátlan tanítványcsalizásnak tartom.
… mert megjártam, amikor másképp csináltam. Kértek tőlem visszajelzést, hogy mit változtasson a táncán. Engedtem a csábításnak, tudtam, hogy ő nyelvtanár és valószínűleg jól kezeli a visszajelzéseket és elmondtam. Az est további részében viszont ráfókuszált arra, amin javítania kellett volna, egyre kevésbé érezte és élvezte a táncot, ergo tönkrement az estéje.
…mert nem akarom összekeverni a Praktikát a Milongával
–
Ennyit a saját véleményemről.
Szeretném viszont összegyűjteni a megtörtént eseteket, legyen az akár jó vagy akár rossz. Ha neked van ilyen, akkor küldd el nekem. Névvel, vagy akár név nélkül, hátha másoknak is segíthetsz vele. A történetek az űrlap után lesznek olvashatóak.
1. történet
Az első az nem is történet, hanem inkább az érzés leírása amikor megtörtént, és hátha segít másoknak „billentyűzetet ragadniuk ennek hatására
*
Ezt borzalmas átélni a tangóban. Én társastáncot tanítok. Olyan ez mintha elképzelném, hogy Operabál van, a leány elmegy, felveszi a legszebb habos ruháját. A férfi felkéri egy keringőre és elkezdi oktatni, hogy előőőre-jobbbra erőteljesebbben. Nonszensz!
2. történet
A.
*
- Az egyik „kedvenc” milongán tanítós élményem idén nyáron, az egyik Vár milongán volt. Az úriember egy vals tanda közben úgy érezte, itt az idő, hogy csiszolja kicsit a tudásomat. Egész egyszerűen kitáncolt velem a „parkettről” a szobor mögé, ahol is hangos számolás és bal-jobb-bal vezényszavazás közepette kiokított. A tanda végén -jó tanár lévén-, pedig meg is dicsért… :)
- Az egyik első -és tanulás szempontból talán kicsit korai- milongán történt meg velem, hogy a táncpartnerem határozottan jelezte felém nemtetszését, miszerint „Jó volna, ha azt lépnéd, amit vezetek…!”. A milongára járást ezt követően felfüggesztettem jó pár hónapra.
- Nemcsak tangó, hanem instant angol nyelvleckét is begyűjtöttem egyik alkalommal. Egy egyébként magyar táncpartner hangosan számolta a ritmust, és mondta, hogy melyik lábammal kellene lépnem, in English.
Aztán magyarra váltott, elmondta, hogy ő milyen stílusban táncol, végül pedig megnyugtatott: látja, hogy ezt a stílust én nem ismerem. - Nem feltétlenül tartozik a direkten tanítós esetekhez, de kifejezetten „építő” élmény volt az alábbi smalltalk:
– És, mióta is táncolsz?
– Lassan egy éve.
– Óóó, kezdő vagy! Na, akkor semmi gond, az első pár évben én is nagyon béna voltam…”3.
3. történet
név nélkül
*
Az „élmény” nagyon friss! Egy idős Úr volt a vezetőm, akivel egyszer már táncoltam és nem volt jó élmény az sem! Ma felkért és minden képzeletet felülmúlt!! Nem éreztem,mit akar vezetni!
Közölte:
-Jó!Akkor ezt újból, három ocho előre, három hátra.
Aztán megállt és felszólított!
-Díszít!!!!
Nem lesz több közös élményünk!
—
Várom a történeteket!
