Azt hiszem az elmúlt 5 évben elég sokat tangóztam.Közben a táncomon sok minden csiszolódott.
Már csak tartásban is. Eleinte, homorú, majd 160 fokos tompa szög, majd egyenes karót nyelt, majd ellazult, lehajtott fej :)
Szerencsére már alakul, köszönhetően az óriási információ dömpingnek, amely az utóbbi hetekben Buenos Airesben ért. Ráadásul 2012 jazz és balett órái gyökeresen változtatták meg az izmokról alkotott elképzeléseimet. Bár még a mai napig sem tudom milyen egy precíz jazz forgás, de óriási támpontokat adnak a táncban.
Ennek az egész kusza halmaznak, – és köszönhetően a világbajnokságon csak az erős középmezőnybe érkezésnek is – tisztelettel jelentem be: tangócsömöröm lett.
Kétoldali.
De legalább ideiglenes :)
Ilyenkor kell egy kis szünet. Tisztuljanak a gondolatok, technikák, érzések.
Felkerekedtem tehát Sas Norbival, hogy bejárjuk Dél Amerika egy jókora csücskét. Már 5 napja úton vagyunk. Eddig rengeteg kulturális sokkhatás ér. Emberformáló.
Ezek az élmények emlékezést követelnek.
Elhatároztam, hogy folytatom rég abbahagyott blogomat.
Bizonyos ideje bloggyűlölő vagyok, mert úgy érzem, hogy a blogírás értékes másodperceket és perceket lop el minden egyes a szabadban töltött levegőszippantásból.
Alapszabály tehát: NINCS BLOGÍRÁS, ha lehet tenni bármi mást. Például aludni, ha az ember 5:55 kor kel, hogy elinduljon Chilébe. Lényeg: lesz folytatás.
P.S. A sokak által feltett kérdésre itt válaszolnék. Egyben. Sokan kérdezik tőlem mennyire szépek a dél amerikai lányok. Őszinte leszek :) Nagyon bizonytalan vagyok és nem tudom és nem is akarom felmérni.
Miért is? Fogalmazzunk úgy, hogy a referencia pontom nagyon-nagyon-nagyon erős :)
…
Buenas Noches
…
