Bár a tangóközösség a városi élet csak egy egész apró szeletét teszi ki, a milongák mégis teli vannak a világ legkülönbözőbb zugaiból érkezett, érdekesebbnél érdekesebb táncosokkal. Új sorozatunkban Kincs Emőke – egy Skóciában élő tangós lány – próbálja megismerni történetüket, megfejteni, mi vonzza őket a tangóban és mit jelent számukra ez a különleges tánc; milyennek látják Budapestet és mivel foglalkoznak, amikor nem táncolnak.
Következzék az első interjú Almiria Wilhemmel, aki balettoktató Johannesburgban, Dél-Afrikai köztársaságban.
Almiriával Pablo Rodriguez és Corinna Herrera workshopján találkoztam. Bemutatkoztunk egymásnak és ennyiben is maradt a dolog. Már nem is emlékszem, hogyan kötöttünk ki az éjszaka közepén egy török étteremben vízipipázva, teázva Almira társaságában. Bármiről el lehet vele beszélgetni, mindig mosolyog és remek történetei vannak. Ha legközelebb találkoznátok vele, ne felejtsétek el megkérdezni, Dél Afrikában mit jelent a „robots” és a „nownow”! Lássuk!
Emy: Almiria, úgy tudom, hivatásos balett oktató vagy. Mesélj a tánccal való első találkozásodról!
Almiria: Négyéves koromban édesanyám elvitt egy balettelőadásra. A szünet alatt ki kellett mennem a mosdóba. A gondolattól, hogy lekéshetem a második felvonást, annyira rettegtem, hogy beleestem a wc-csészébe. Szerencsére édesanyám az utolsó pillanatban kimentett onnan. Így történt, hogy szerelembe ‘estem’ a tánccal, a szó szoros értelmében. Nem sokkal később elkezdtem balettórákat venni,. A tánc azóta is része az életemnek.
E: Táncolsz argentin tangót, salsát és balettot. Ezek nagyon eltérő stílusok! A zene, a tánc és a helyszín igen különféle légkört tud eredményezni. Számodra milyen jelentéssel bírnak ezek a faktorok?
A: Roppant érdekes kérdés. Minden stílusnak megvan a maga bája, a maga nehézsége, olyanok, mintha külön nyelvek lennének. Szeretem azt az energiát és a gyors reakcióidőt, amit a salsa megkövetel. Szellemileg élénkít, és edzésnek sem utolsó! Na és persze rengeteg fantasztikus emberrel ismerkedtem meg a salsa révén! :)
A tangó… nagyon különleges. Az apró mozzanatok tárháza végtelen. Időnként egyfajta meditatív állapotot képes előidézni – mint egy „táncos megvilágosodás”. Olyasfajta érzelmi kötődést tesz lehetővé mind a partner, mind a zene irányában, amilyennel más táncoknál még nem találkoztam. Itt is rengeteg fantasztikus emberrel találkoztam, miközben azt teszem, amit a legjobban szeretek!
E: A balettos képzettséged segített más táncok elsajátításában?
A: Mindenképpen van előnye annak, ha az ember jártas egy nagyon precíz mozdulatokat igénylő táncban, de hátulütője is van a dolognak! Régi beidegződések, mozdulatok elengedése sokszor nehezebb, mint újak elsajátítása az alapoktól. Szerencsés vagyok, mert ismerem a test működését, hogyan tanulnak az izmok, kontrollálni tudom a mozdulataimat, testemet. Ennek ellenére az egyik legnagyobb kihívás számomra a berögzült mozdulatsorok elfelejtése, és ezzel állandóan küzdök.
E: Sokfelé utaztál, táncoltál már a világban. Melyek a kedvenc helyeid?
A: Húú, nehéz kérdés! A kedvenceim állandóan változnak, és még nagyon sok hely van, ahol nem jártam. De van, ami nem változik: a kedvenc városom Budapest! Imádom az építészetét, az embereket, a kultúrát. Annyi szép emlék köt ide, hogy nem fog egykönnyen lekerülni a listámról!
Milonga helyszínek…. Ez egy kicsit összetettebb kérdés, tekintve hogy a tánc minősége, amit egy adott milongán kapok, erőteljesen árnyalja a képet. A budai várnál rendezett szabadtéri milonga a toplistámon van!
Az emberek barátságosságát tekintve viszont nem tudok szeretett otthonomnál, Dél Afrikánál jobb helyet elképzelni!
E: Kell-e néha kompromisszumokat kötnöd a mindennapi életed és a tánc között a táncos elhivatottságod (függőség?) miatt?
A: Egyértelmű a táncfüggőség… ami együtt jár az élvezettel és kihívással is. Természetesen megesik, hogy döntenem kell, és általában a tánc javára! Tanárként gyakran tartok késői órákat, emiatt nem tudok más órákon részt venni, és ez rettenetesen frusztrál.
E: Kerültél már emiatt kínos helyzetbe?
A: Emlékszem, egyszer a tanári kötelességeim ütköztek a johannesburgi Gran Milongával, melyen Homer és Cristina Lladas is felléptek. Rengeteg időmbe és energiámba került, mire találtam helyettesítő tanárt az óráimra. Annyira oda akartam érni a milongára, hogy a nagy sietségemben rossz helyen hajtottam le a pályáról és eltévedtem… Végül csak a fellépés második részére értem oda. Hát nem ez volt a legsikeresebb estém…. :)
E: Egy jó kis tangós sztori…?
A: Egyszer Verona külvárosában bolyongtam egy olyan milonga után kutatva, amely nem a meghirdetett helyen volt megrendezve; egy telefonszámmal a kezemben ami nem működött; készpénz nélkül, úgy, hogy egy környékbeli ATM sem működött… Végül egy kihalt ipari területről kiszűrődő fel-felhangzó tangózenét követve találtam oda a milongára.
Sosem fogom elfelejteni, amikor az éjszaka közepén tangóztunk egy utcazenész zenéjére Budapest belvárosában.
E: Ha adhatnál egy tanácsot azoknak, akik most kezdik a tangót és akik olvassák az interjút, mi lenne az?
A: A kezdő tangósoknak azt tanácsolom KITARTÁS! A tangó összetett tánc, több réteggel, mint ami egy hagymában található, és minél mélyebbre ásol benne, annál izgalmasabbá válik! Mindenki másnak pedig azt mondanám… ne adjátok fel! Szeretnék veletek táncolni!! ;)
E: Almiria, lehet hogy hamarosan Ausztriába költözöl. Ez azt jelenti, hogy a magyar milonguerók is többször vihetnek majd táncba? :)
A: Mindenképp! Budapest az egyik kedvenc helyem, és biztosan vissza fogok térni, hogy táncolhassak!
E: Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, remélem hamarosan újra látunk! :)
Nektek ki a kedvenc táncosotok, kiről olvasnátok szívesen?
