Múlt hét csütörtökön Papito, a fileteado művész járt a milongánkon és festett. Többen messziről bámulták, mi az amit csinál, de nem mertek odamenni hozzá és kíváncsiskodni. Mi az, amit fest? Milyen stílusban?
Kiváncsiak vagytok? Azt javaslom, bátran menjetek oda hozzá és kérdezzétek meg. Papito imádja az embereket és imád a filetadorol beszélni. Jön most csütörtökön is a milongára és hoz magával néhányat, nézegessétek és tapogassátok meg a műveit. Ilyen fileteado képek vannak a Barrióban, a Hölgyválaszban, a Budai tangó klubban de még talán a Tango Factoryban is.
Addig is ismerkedjetek meg azzal, hogy mi a fileteado porteño, milyen Buenos Aires-i díszítő művészet és mivel is foglalkozik Edgardo Gonzalez Calafell alias Papito.
Következzen Sós Irén cikke, akit felkértem, hogy mutassa meg nekünk, átlag halandóknak, ezt az igazi argentin jellegzetességet.
—
Mi a fileteado porteño?
Aki járt már Buenos Airesben az minden bizonnyal találkozott fileteadoval, akár buszos (ún. colectivo) utazásai, akár a városi sétái során.
A fileteado porteño a 20. század eleji Buenos Airesben született népszerű díszítő technika, melyet eredetileg teherszállító kocsik, szekerek, később pedig autóbuszok és teherautók díszítésére használtak.
Mivel a fileteado a populáris kultúra része volt, ezért nagyon kevés dokumentum maradt róla fent. Nem tudjuk hogy milyet évet nevezhetünk meg a fileteado születésnapjaként, és azt sem hogy ki volt az első mestere. Története
leginkább személyes vallomásokon alapszik.
A fileteado kialakulásának a kezdetei
Feljegyzések szerint a fileteado úttörői olasz bevándorlók voltak, akik szekérgyárakban dolgoztak és itt készítették az első díszítő motívumokat. Eleinte ezek inkább egyszerű vonalakból álltak, melyek a különböző színeket voltak hivatottak elválasztani egymástól. Idővel egyéb díszítéseket is elkezdtek alkalmazni, így alakultak ki szépen lassan a fileteado jellemvonásai.
Akkoriban egy üzemben különböző céhek dolgoztak együtt egy szekér elkészítésén. Az asztalosok a szekér oldalait és kerekeit rakták össze, a kovácsok a fémrészeket készítették el, a festők a háttérszínt festették, és utolsónak került sorra a filete művész, aki a tulajdonos igényei és lehetőségei szerint díszítette fel motívumokkal a kocsit. A rendelkezésre álló idő és pénz szerint két stílust különböztettek meg: a “telítettebb” és a “kevésbé telített” stílust.
A filete nagyon hamar egy igen komplex és egyedülálló műfajjá alakult, mely semmihez nem volt hasonlítható. A fileteado legfontosabb jellemzői a nagyfokú stilizáltság, az élénk színek túlsúlya, árnyékolás alkalmazása, ami mélységet ad a képnek, gótikus tipográfia ill. cirádás betűtípus használata, a szimmetria már-már beteges imádata, a kompozíció festett keretbe foglalása, a rendelkezésre álló tér túlterhelése, valamint szimbólumok alkalmazása (pl.: patkó a jó szerencse, a sárkány a hevesség, férfiasság szimbóluma).
Motívumok, témák és a kocsi ítélkező oldala
Motívumait a korra jellemző építészeti stílusokból merítette. A leginkább ismert stílus az ún. “groteszk”, mely a gondosan kidolgozott spiráljairól híres, amik nem a szecesszióra jellemző ostorvonalból alakultak ki.
A tematikát általában a populáris kultúra szolgáltatta: Carlos Gardel, a lujáni Szűz Mária vagy más vidéki témák foglalták el helyüket a kompozíciók közepén. Az írott üzenetek pedig (a kocsi tulajdonosának adatain felül) főként közmondásokból, aforizmákból álltak, melyek hol viccesek, hol huncutak vagy épp filozófikusak voltak. Ezeket a rövid bölcseleteket Jorge Luis Borges egyszer a kocsik “ítélkező oldalának” nevezte. Ez bizonyítja hogy a filete nem pusztán esztétikai okok miatt született, hanem fontos mintája lett Buenos Aires lakosai szociokultúrális értékeinek.
A fejlődés magával hozta, hogy a fuvaroskocsikat teherszállító autók váltották fel, a tömegközlekedésben pedig megjelentek az autóbuszok. Ebben az időben a díszítések egyszerűsödtek, valamint újabb elemek is kialakultak a járművek belsejének megfestéséhez. Mivel az emberek nap mint nap a szemük előtt látták a kocsik oldalain ezeket a díszítéseket, nem értékelték őket művészeti alkotásokként, így a filete művészete nem volt része a szépművészeti irányzatoknak.
A jármű-tulajdonosok és a festők tartották életben a fileteadot, hiszen amikor egy zöldséges megrendelt az autójára egy színes, feltűnő díszítést, akkor az időjárás viszontagságainak kitett élénk reklámfelület hamar berozsdásodott, és ha nem tartották karban, akkor mindörökre odaveszett, mint ahogy ez gyakran meg is történt.
A fileteado tündöklése
A fileteado művészeti műfajjá csak sokkal később vált, amikor megkezdődött néhány híres művész tábláinak gyűjtése. 1970-ben ezekből nyílt meg az első filete kiállítás. Azonban semmi nem állíthatta meg a filete hanyatlását, hiszen ’75-ben hoztak egy olyan törvényt, mely szigorúan szabályozta a városi buszok feliratozásának módját, melyben gyakorlatilag megtiltották a fileteado díszítések alkalmazását. Mindemellett egy gazdasági válság is felütötte a fejét, melynek következtében rengeteg festőt alkalmazó bolt bezárt. Sok régi mester meghalt, a még élők pedig munka hiányában nem tudták továbbadni tudásukat az új generációnak.
A klasszikus filete eltűnése mégis új lendületet adott ennek a művészeti ágnak, más irányokba terelve mestereit. Ezekben az időkben kezdődött meg a fileteado díszítő elemeinek a legkülönfélébb használati tárgyakon, hirdetéseken való alkalmazása. Ekkor a filete ugyan eltávolodott tradicionális technikáitól és eredeti kontextusától, de ezáltal egy önállóságra tett szert, hiszen használati tere kitágult a grafikus tervezés, a hirdetések, a testfestés és még a tetoválás területeire is.
Fileteado a kulturális örökség része
A fileteado lassan Buenos Aires ikonografikus szimbólumává, míg a tangó a város reprezentatív zenei irányzatává vált. Jónéhány éve a filete és a tangó a népszerű művészet legjellemzőbb képviselői a város identitásának.
Nem csoda, hiszen párhuzamosan fejlődtek, élték meg virágkorukat, hanyatlásukat és a nagy visszatérést is. 2015 decemberében a fileteado felkerült az UNESCO szellemi kultúrális örökség listájára.
Papito a budapesti művész
Budapesten, Papitoként ismert buenos aires-i születésű Edgardo Gonzalez Calafell foglalkozik fileteadoval.
Papito Argentinában, Spanyolországban, Franciaországban, Svájcban és immáron Budapesten is megfordul különböző milongákon (tangós táncestek), ahol előben festi a leggyakrabban tangós tematikájú, fileteado technikával készült képeit. Első magyarországi látogatása óta készült képein fellelhetőek magyar népi- és tipikus argentin filetado motívumok egyaránt, mely fúzió egy újabb dimenziót kölcsönöz a filete jelenleg már világszerte elismert művészetének.
—
A bal felső fileteado a csütörtöki milongánkról szól. A kalózos, ami előtte van, az nekem nagyon tetszik. Papitótól lehet rendelni és vásárolni is a képeket.
Nézzetek körül a honlapján: http://www.papitounjugadordistinto.com/. Hátha nektek is megtetszik egy tangós fileteado.
