Döntetlen a Pécsi Tangóünnep döntőjében

Újratáncolás, valamint gondolatok a versenyek valódi rangjáról és a világbajnoki címek hitelességéről

Bár Pécsett egykor betiltották a tangót, idén ismét megrendezték a Pécsi Tangóünnepet. A program egyik csúcspontja a tangóverseny döntője volt: az első két páros azonos pontszámmal zárt, ezért egy újabb tánccal kellett eldönteniük a győzelmet.

Az egész nap tele volt élményekkel: szép volt Franz Alvaro előadása a tangó stílusairól, személy szerint nagyon tetszett az Argentin Tangó Táncszínház Létezés című darabja. A Pécs TV remek riportot készített a rendezvény hangulatáról, emellett néhány felvételt is láthatunk magáról a versenyről.

A legizgalmasabb fordulat mégis a verseny döntőjében várt ránk, amikor kiderült: az élen holtverseny alakult ki.

A döntetlen problematikája

A pontok összesítése után azonnal megindult az ötletelés a döntetlen feloldásának módjáról. Volt, aki azt javasolta, hogy válasszunk egy új számítási módszert a meglévő helyett, és hagyjuk el a legmagasabb, valamint a legalacsonyabb pontszámokat, a maradék pontok pedig majd dűlőre viszik a dolgot.

Én határozottan amellett érveltem, hogy a pontozás logikáját és szabályait nem korrekt a verseny lezárása után megváltoztatni. Ráadásul a tangó világbajnokságon már van egy jól bevált szakmai módszer arra az esetre, ha az első két helyezett pontegyenlőséget ér el.

Döntetlen a világbajnokságon

Amikor világbajnokságról beszélünk, a Buenos Aires-i hivatalos tangó-világbajnokságot értjük. Itt évente több száz páros (2026-ban közel 800) küzd meg egymással, és már a középdöntőben olyan neves és zseniális táncosok esnek ki, akikre nálunk egész fesztiválokat lehetne építeni.

A Buenos Aires-i hivatalos világbajnokság szabályzata kifejezetten előírja: pontegyenlőség esetén a párosoknak egy újabb kört kell táncolniuk (ronda de desempate), hogy a zsűri közvetlenül egymás mellett láthassa újra a két rivális párost. Nem papíron, íróasztal mellett gyártanak mesterséges különbségeket, hanem visszaküldik a táncosokat oda, ahol a döntésnek meg kell születnie.

Önjelölt világbajnokságok

Nagyon visszás jelenség, amikor olyan rendezvényeket neveznek „világbajnokságnak”, „Európa-bajnokságnak” vagy „világkupának”, ahol alig 10–20 páros lézeng a parketten. Én is részt vettem egy Budapesten megrendezett „Európa-bajnokságon”, ahol csak azért volt öt páros, és nem kettő, mert elhívtam a táncos ismerőseimet. A verseny történetéről korábban részletesen is írtam.

Egy nevetséges tangóverseny története

Ezeken a sokszor kétes hátterű eseményeken a résztvevők egy része még a tangó alapjait sem birtokolja — és a legszomorúbb az, hogy időnként maga a zsűri sem.

Ezt nem sértésként mondom. Egy kis verseny is lehet szerethető, hasznos, közösségépítő, sőt szakmailag is értékes. De attól még semmi sem lesz világbajnokság, hogy ráírják a plakátra.

Mert a címeknek súlya van. A „világbajnok” megnevezés hitelességet kölcsönöz, szakmai rangot sugall, és a közönség számára is egyfajta minőségi ígéretet jelent. Éppen ezért nem mindegy, hogy egy verseny valóban kiérdemelte-e ezt a nevet, vagy csak kölcsönvette.
Egy ilyen cím akkor tisztességes, ha világosan megnevezhető mögötte a verseny, a kategória, a mezőny, a szabályrendszer és az elért eredmény. Enélkül a cím nem tájékoztat, hanem ködösít.

Ha ezt a mércét nézzük, a mi pécsi versenyünk messze erősebb és hitelesebb volt, mint egy csomó önjelölt, nevenincs „világbajnokság”. Mind a mezőny, mind pedig a zsűri tekintetében: a zsűritagok legalább valóban tudtak argentin tangózni.

Döntetlen és újratáncolás a 2019-es Európa-bajnokságon

Nemcsak a Buenos Aires-i világbajnokságon, de az Európa-bajnokságon is előfordult már, hogy egy újabb fordulónak kellett döntenie. A 2019-es olaszországi Európa-bajnokság döntőjében az első két helyezett között alakult ki pontegyenlőség, így a szabályok szerint újra táncolniuk kellett a győzelemért.

Íme a felvétel a két páros feszült, döntő újratáncolásáról (érdemes figyelni a részleteket, ráadásul a háttérben mi is felbukkanunk Serbán Andival):

Igen, mi is ott voltunk a döntőben, és végül a 9. helyezést értük el. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogyan táncoltunk ezen az Európa-bajnoki döntőn, itt tudjátok megnézni a saját táncunkat:

Az emlékezetes „Ronda de Desempate” (2011) a tangó világbajnokságon

A Buenos Aires-i Tangó Világbajnokság történetének egyik legfeszültebb pillanata kétségkívül a 2011-es döntőhöz köthető, amikor a hagyományos Tango de Pista (korábban Tango de Salón) kategóriában holtverseny alakult ki az élen. Egy kolumbiai és egy venezuelai páros hajszálpontosan ugyanazt a pontszámot kapta a zsűritől, ezért újra táncolniuk kellett.

Íme a videó, ahol meg lehet nézni, hogyan táncoltak: