Távirati stílusban….

Utazás és  Montevideó

Átkeltünk Argentínából Uruguayba…
Lássátok, hogyan lehet mindenhol pihenni, és mi a különbség a turista és az első osztály között…

Befutottunk Montevideoba. Miközben megterveztem interneten az utunkat, megnéztem a városról egy rövidfilmet. Megtudtam, hogy érdemes megnézni az Óvárost egy fél nap alatt, és hogy építészetileg értelmetlenül néz ki. Kuncogtam egyet: ezt úgyse fogom észre venni.

Észrevettem.

Vadonatúj irodaházak, lerobbant, bedeszkázott ablakú paloták, (melyek régen sokkal szebbek voltak, akár a Bécsben lévőknél), nyomortanyák, elegáns kocsmák, építészetileg egymástól eszméletlenül elütő Valamik.

Montevideó óváros


Üzenem Janinak és Sanyinak, hogy nem, nem megyek a C.I.T.A. -ra, mert már voltam. :)

 

 

 

 

 

Milonga Montevideóban – Uruguayban

Városnézés után beestünk a montevideoi tangófesztivál záró milongájara.
Íme a helyszín.

Finoman szólva is kissé alul voltam öltözve a szakadt farmeremmel, és az „utazás-gyűrött” inggel, de az etikett szerint az ember inkább legyen alul öltözött mint felül. :D

Már voltam Buenos Airesben magyar helyen, és eljutottam véletlenül Montevideóban is egy Magyar Házba, ahol valóban lehet magyar néptáncot tanulni. Itt volt a milonga helyszín.

Mivel online olvastam, hogy a helyfoglalás érkezési sorrendben történik, valahogyan sikeresen be tudtunk ülni a főhelyre. A mellettünk lévő asztalhoz, legnagyobb meghökkenésemre, befutott Javier Rodriguez, meg Pablo Inza. (Igen, nyugodtan irigykedjetek :) )

Voltak fellépések is, Pablo Inza és Eugen Parilla, utánuk pedig egy uruguayi páros (Evelyn Rivera & Esteban Cortez) akik lemosták Inzékat a pályáról. Fantasztikusat táncoltak!

A táncok. Másodjára ki tudtam fogni egy nagy kaliberű montevideói tangótanárnőt…Naaagyooooon jó volt, és innen kezdve nem volt megállás.
Volt egy vicces jelenet, ahogy adott pillanatban tánc közben észreveszem, hogy előttem Javier Rodriguez, utánam pedig Pablo Inza táncol a a milongán.
Elnevettem magam, és arra gondoltam, mit ehhez Nuncsaku lány, akár nyugodtan elkaszálhatnám a táncpartnerem lábát, úgyse venné észre senki.
Gyönyörű este volt. Nagyon, nagyon ügyes uruguayi lányokkal táncolhattam.

Punta del Este – az aranyló homok félszigete

Másnap megérkeztünk Punta del Estére. Az uruguayi francia Riviéra. Szó szerint. Gondozott, szemét sehol, fantasztikus közbiztonság. Csak kapkodtuk a levegőt, és bár nincsen sok összehasonlítási alapom, de ez a hely eddig minden képzeletet felülmúl. A félsziget benyúlik az óceánba. Rajta lakunk, és 5 percre van két oldalt az óceánpart.
Mindenhol csillámló homok…
Egyik oldalon 0.5- 2 méteres hullámokkal lehet játszani (Áron, ezt tényleg hidd el, mert megmértem), másik oldalt pedig a vakítóan selymes óceán. Ma már elkezdtük körbejárni a félszigetet, és minden strandon csobbantunk egyet. Lifeguardok (vízimentők) mindenhol. Hiába kentük be magunkat háromszor is naptejjel, ismét átvedlettünk pirosfejű turistákká.

Találkoztunk egy lánnyal, akinek a nagyszülei magyarok, kiment 2008-ban Pestre egy évre, és megtanult magyarul, így anyanyelvünkön tudtunk beszélgetni. Nagyon ügyes volt, csak apró dolgokat értett félre: miután kértem egy hajszárítót Gábornak, kivitt az előtérbe, és rámutatott a ruhaszárítóra kábelre. Gondolkoztam is, hogy kicsipeszelem Gábort, hogy megszáríthassa a haját…
—————————————————————————–

P.S. (utóirat): Kezdem kipihenni magam, viszont a továbbiakban kevés publikáció lesz, mert az pár nap már nem a tangóról fog szólni… én meg leginkább arról szeretnék írni. De nézzétek Gábor blogját: gabortango.blogspot.com, ő úgyis profi dokumentarista.