Csatai Luca tangó táncos, tangó dj, volt néptáncos (erős színpadi gyakorlattal), már több alkalommal vendégpublikált izgalmas és érdekfeszítő cikkeket: milyen szerinte a tangó cipő ideális sarokmagassága, hogyan nem szabad törjék a vezetők a követők kezét és követhettük az élménybeszámolóját Buenos Airesből.
A téma ezúttal is izgalmas, megmutatja nekünk költséghatékony módszerét, hogyan jutott a gondolattól a megvalósításon át 5,5 hónapra Buenos Airesbe – amiből aztán a covid miatt 16 hónap lett. Köszönjük Luca
Sokatokat foglalkoztat a kérdés, hogy miből éltem Buenos Airesben, hogy engedhettem meg magamnak, hogy ilyen hosszú időre elutazzak. Hát elmesélem!
Előzményként annyit, hogy korábban egyszer már jártam ott, 30. szülinapomra leptem meg magam egy egyhónapos úttal. Utána nagyon megbántam, hogy nem maradtam kint tovább és mondtam föl az akkori munkahelyemen (ami egy részmunkaidős irodai állás volt), de nem mertem, na!
Szóval ott volt bennem ez a megbánás, plusz már tudtam, hogy mire számítsak (fantasztikus városra, emberekre, táncokra, élményekre), úgyhogy onnantól kezdve többé-kevésbé mindig nyomon követtem a repülőjegyárak alakulását.
2019 júniusában érkezett el az alkalmas pillanat, amikor is nagyon olcsón, 175.000 forintért találtam retúr jegyet. Ez több, mint 70.000 forinttal olcsóbb, mint amennyiért 4 évvel korábban vettem, és már az is olcsónak számított.
Előkészületek
Egy szerdai napon született meg az elhatározás, és pénteken megvettem a jegyet. A kettő között kifaggattam kint élő ismerősöket, és megpróbáltam feltérképezni, legszerényebb körülmények között mennyi pénzből tudnék megélni havonta. Fél évem volt a repülőjegy megvétele és az eredetileg fél évesre tervezett utazás között (amiből végül 1 hónap híján másfél év lett). Abban a 6 hónapban a következők szerint jártam el:
Lakhatás: visszaköltöztem anyukámhoz Solymárra, a korábbi gyerekszobámba. Nem volt egy nagy élmény minden nap ingázni a városba, de elég jó a vonatközlekedés, és a Nyugatihoz közel dolgoztam.
Megtakarítás: Visszafelé éltem: kiszámoltam, hogy az előzetesen kalkulált összegnek megfelelően mennyi pénzt költhetek el szabadon havonta, hogy félre tudjam tenni azt, amit kitűztem. Ez azt jelentette, hogy havonta 60.000 forintból éltem. Semmi új cipő, új ruha, eating out! Ha a barátaimmal péntek este beültünk valahova, míg a többiek súlyos ezreket ittak el, én egész este egy kis üveges kólát szürcsölgettem. (Nagy könnyebbség, hogy én amúgy sem iszom alkoholt.)
Automata utalás: a félreteendő összeg minden hónap elején magától átutalódott a takarékszámlámra, így nem tudtam véletlenül elkölteni.
Egy hónappal az indulás előtt felmondtam.
Buenos Airesi lét
Infláció: az egész időre elegendő készpénzt vittem ki, euróban, és mindig csak annyit váltottam át, amennyire épp szükségem volt. (Nem érdemes bankkártyázni, sokkal drágább!) A legelső alkalommal (feketén váltva – „euro blue”) 82 argentin pesot adtak egy euróért, mielőtt visszajöttem Magyarországra 184-et. Ugyanakkor a dolgok ára nem változott ilyen gyors ütemben. Az elején 5000 peso körül volt egy tangócipő, a végén 7000. 10 euróból az első hónapban 7,5 kiló kenyeret, az utolsóban 11,5-öt tudtam volna venni.
Étkezés: szerencsére amúgy is madár étkű vagyok, így nem esett nehezemre azon spórolni. Mivel a tangós életmód sokszor hajnali fekvést jelent, így általában délelőtt 11-kor kezdtem dolgozni a hostelben* (*lásd később). Ha választhatok alvás és evés között, mindig az evés marad alul, így munka előtt csak némi gyümölcsöt ettem (milyen öröm volt januárban édes görögdinnyét enni…!), plusz egy kávét.
15 óra körülre éheztem meg, és szinte minden nap ezt ettem: két szelet pirítós, tükörtojás 2-3 tojásból, avokádó és paradicsom – olykor magában, olykor guacamole formájában.
A nap második felében empanadát ettem, húsosat, sajtosat vagy sonkásat – ezt tudtam be főtt ételnek. Fontos leszögezni, hogy sosem éheztem!
Szállás: költségvetésem szállásra fordítandó tétele: 0 forint. Hát igen… Ez a leghajmeresztőbb része a útitervnek. Sokaknak nem lenne hozzá idege, de minden jól alakult! Azt tudtam, hogy amikor megérkezek, az első három éjszakát épp kint lévő európai barátaimmal fogom tölteni. Utána volt egy barátom barátja, aki felajánlotta a nappalijában a kanapét, határozatlan ideig. Ez megnyugtató volt, hogy nem a híd alatt kell majd aludnom, de ideálisnak közel sem volt ideális… Körülbelül a második nap lehetett, amikor is három magyarországi barátom is megosztott velem egy Facebook posztot, miszerint egy bizonyos Karsza Éva (😘) a tangó hostel- és tangóruha butikjába bentlakó segítséget keres…
Innentől kezdve minden hihetetlenül gördülékenyen és jól alakult: lett két hét után otthonom, saját szobám, és kerültem tökéletes helyemre – ami aztán helyileg változott, de megmaradt tökéletesnek.
Hangulatképeim
Mafalda, Argentina egyik legnépszerűbb karaktere. Szuper kérdései, gondolatai vannak, amikkel mindenki képes azonosulni. Itt épp azt mondja: „Ne izgulj! Akárhogy döntesz, hibát követsz el.”
Ilyenekbe botlik az ember Buenos Aires utcait járva: itt játszotta Pugliese először közönség előtt a híres Recuerdo számot 1924-ben.
Mafalda, Susanita y Manolito a Paseo de la Historieta elején. A Defensa és Chile utcák kereszteződésénél induló”utacskán” megtalálhatóak Argentina legnépszerűbb rajzfilmfigurái.
A karantén utáni egyik első szabad hétvége, október (!!!) közepén, a máskor turistáktól hemzsegő Caminiton. Szinte üres volt – hihetetlen élmény! Amennyiben megnéznéd itt a teljes út angolul.
–
A főkép, amivel ez a cikk indul Zaratéban készült, abban utcában, a narancsfákkal, amiről egy gyönyörű tangó szám a „Naranjo en flor” szól. Homero Expósito erről az utcáról írta a szöveget, a testvére Virgilio Expósito pedig a zenét.
Menni vagy maradni
És hogy miért maradtam tovább majdnem plusz egy évet? Nem volt ez tervben, csak nem akartam venni egy másik repjegyet 400.000 forintért, amikor az eredeti retúrban volt 175… Úgyhogy addig vártam, amíg az eredeti jegyemmel haza nem hozott a British Airways…
Lett volna lehetőség rá korábban, 2020 októberében, de a télből nem volt kedvem hazajönni a télbe, és utána novembertől meg mindig törölték a járatokat. Így most május 22-én a nyárból a nyárba jöttem, maximálisan kihasználva a jó időt mindenhol.
Nem volt kompromisszumoktól mentes, de életem legfantasztikusabb kalandja volt. Ott maradt a szívem egy darabja.
