Napjainkban egyre fontosabb a megfelelő információ és tudás megszerzése időben. A tangóval sincs ez másképp.
Ennek a szenvedélynek-információéhségnek köszönhetően éltem is Buenos Airesben.
Kinn létem alatt megpróbáltam a legjobb (vagy az általam legjobbnak ítélt) tanároktól tanulni. Jártam női és férfi technikára, és számos nagyon nagy táncoshoz is elmentem, olyanokhoz is akik szinte egymás követő években megnyerték a világbajnokságot is.
Ilyen pl. Dante Sánchez és Inez Muzzopappa:
Akkor volt igazán szerencsém, Carlos Pereztől egy nagyon nagy köztiszteletnek álló mestertől”El maestro de los maestros” kezdtem el tanulni. Sőt mi több felajánlott nekem egy-két ingyenórát, mondván tetszik neki ahogy táncolok. Meghívott magához és több mint két órát töltöttünk nála még annak idején az akkori táncpartneremmel Jucussal. Megmutatott egy csomó régi fényképet, olyat is amikor ott táncolt a Teatro Colonban.
Kávézás és múltmesélés után tettem fel a kérdéseimet. Legelső volt a „giro” technika.
-Mutasd meg még egyszer. Megtettem.
-De hát ez jól.
-Pedig ez nem jó- kontráztam.
Légy óvatos azzal, hogy több helyről többféleképpen tanítanak (az egyébként kitűnően működő) dolgokat. Ne ijedj meg. Inkább gyakorold és csináld 5, 10, 100, 1000 alkalommal az alapdolgokat. Ezek a fontosak. Az izmaid, a stabilitásod, a zeneiséged, a technikád pedig folyamatosan javul. Amennyiben elemzed a mozgásod is, rájössz egy csomó mindenre.Üzenet tehát mindenkinek!
…és ami legfontosabb élvezd a táncot, minden egyes percét! Technikázhatsz annyit amennyit akarsz, de ha a szívedet bezárod és nem hagyod, hogy megéld a partnereddel a táncot, akkor te csak álcából táncolsz és nem tiszta szívvel! Szíveddel tedd, hogy a lelked ott legyen…ott ahol kell, pont ott, pont vele! Üdv Csilla
Látod, Endre, én pont ebben a furcsa lyukban vagyok most… mindenki másképp mondta, hogy mi jó, meg hogy kéne, aztán most nem tudom – ezért úgy döntöttem, úgy csinálom, ahogy jólesik :)