Első nap

Be a reptérre. Ólmos fáradtság. Beváltok dollárt. Óriási nyüzsgés. Kutatnak a csomagok között. Ráadásul nem is kesztyűvel. Hogy olcsóbban jöjjön ki a taxi a repülőtérről a belvárosba, összebeszélek egy amerikai szörfössel.
Pesten hideg volt, ráadásul a Vatikán mellett hóviharba kerültünk. Itt nincs olyan nagy hőség. Sebaj, megérkezem.

Az első milonga:

Hmmm, itt mindenki ügyes. Vagy csak az ügyesek táncolnak.
A neve Practica X, általában csak gyakorlóhelyszínként szerepel, de most milonga van fellépésekkel. 20 peso és benn is vagyunk. Meglepődésemre Konrád oda is cipel (Buenos Airesi szemmel nézve) az egyik legnagyobb tehetséghez és bemutat neki. Ozgur Demir. Tőle vesz magánórákat, nem kis pénzért.

Törökként megállja a helyét az argentinok között és ez nem kis dolog. Legalább az egri vár alatt megszívták.

Az első táncom:

Érzem az ólmos fáradságot a tagjaimban, de egye fene, megpróbálok táncolni három óra ülés után.
Felkérek egy francia hölgyet. Hmmm, hogyan is fogalmazzak? Három éve táncol, de az életkedvem is elment Buenos Airestől három lépés után. Udvariasan kivárom a tanda végét és elmenekülök sűrű merci bien-ek közepette.

Leülök és végignézek a táncoló seregen. Újra hmmm. Ozgur táncol, Demian táncol. Ők azok, akiket meghívtak a Danubiando fesztiválra is. Kilónyi tanár és tanárszerű felsőbbrendű mutáns táncol. Sebaj.
Majd lesz valahogy, fő az optimizmus. Még megismerkedem egy-két nemzetközi emberrel, és aztán irány vissza az albérletbe.

A taxi nem okoz meglepetést, szintén 20 peso.

->>második nap