Első nap

Be a reptérre. Ólmos fáradtság. Beváltok dollárt. Óriási nyüzsgés. Kutatnak a csomagok között. Ráadásul nem is kesztyűvel. Összebeszélek egy amerikai szörfössel, így olcsóbban jön ki a taxi a repülőtérről a downtownba.
Annak ellenére, hogy hideg volt Pesten és hóviharba kerültünk a Vatikán mellett, itt nincs akkora nagy hőség. Sebaj, megérkezem.

Az első milonga:

Hmmm, mindenki ügyes. Vagy csak az ügyesek táncolnak.
A neve Practica X, inkább csak gyakorlóhelyszínként szerepel, de most milonga van fellépésekkel. 20 peso és benn is vagyunk. Meglepődésemre Konrád oda is cipel, a Buenos Airesi szemmel nézve, egyik legnagyobb tehetséghez és bemutat neki. Ozgur Demir. Tőle vesz magánórákat, nem kispénzért.

Törökként megállja a helyét az argentinok között és ez nem kis dolog. Legalább az egri vár alatt megszívták.

Az első táncom:

Érzem az ólmos fáradságot a tagjaimban, de egye fene, megpróbálok táncolni három óra ülés után.
Felkérek egy francia hölgyet. Hmmm, hogyan is fogalmazzak? Három éve táncol de az életkedvem is elment Buenos Airestől három lépés után. Udvariasan kivárom a tanda végét és elmenekülök sűrű merci bien-ek közepette.

Leülök és végignézek a táncoló seregen. Újra hmmm. Ozgur táncol, Demian táncol. Ők azok akiket meghívtak a Danubiando fesztiválra is. Kilónyi tanár és tanárszerű felsőbbrendű mutáns táncol. Sebaj.
Majd lesz valahogy, fő az optimizmus. Még megismerkedem egy-két nemzetközi emberrel és aztán irány vissza az albérletbe.

A taxi nem okoz meglepetést, szintén 20 peso.

->>második nap