Ha a lakásunkhoz közel legalább 3 nagykövetség van az azt jelenti, hogy jó környéken lakunk. Tiszta levegő, cirkáló taxik, portások minden háztömbnél meg miegymás. Szinte egy km. az Atlanti óceán.
Sok is volt a taxiból és buszból, el is határoztam, hogy gyalog megyek ma az Obeliscoig a város központi látványosságáig, ahová Avenida de 9 Julio sugárúton jutok el, ami még Áron szerint is a legszélesebb út a világon.
Egyre beljebb egyre több a szmog és még több az ember .
Obelisconál már egy nyüzsgő világváros van előttünk.
Simán lehet például belevésetni a neved egy remek kis mate tea tartóba mindössze 10 pesóért.
Nem utolsósorban elkapott egy óriási Buenos Aires-i záporeső.
Beugrottam a legközelebbi boltba és kaptam is az ott levő kedves hölgytől egy műanyag zsákot. Kivágta nekem és a rám húzta. Tökéletes esőkabát!
Magabiztos spanyolsággal meg is köszöntem:
„Eres muy amante” mondom én. Erre ő tiltakozott és nevetett. Azt mondta, hogy ő már házas neki nem illik ilyet mondani. KI is javítottam magam „amable”-ra. Ettől függetlenül szinte térdig gázoltam a vízben, és az átkelés a zebrán egyenértékűvé vált az átkelés a folyón fogalommal.
Íme egy videó és egy az esőről. A két videó között eltelt idő 3 óra.
Huh! Bekapcsoltam a tévét ott már combig gázolnak az esőben, és sokkal riasztóbbak a képek!!
Ez a kép kedvencem!
Kinyomta az aknafedőket a víz! Az egyik szinte fél méter mélyen áll ki az úttest közepén! Ott pedig nem ukmukfukk aknafedők vannak!
-> hetedik nap
Azok a Buenos Aires-i zuhek… mindig elkap ott egy… szep emlekek… :)
Na igen a 3 óra…szubtrópusi éghajlat…vicces tud lenni, hogy szép idő egész nap és aztán este felé hazaesel, majd amikor indulnál milongára kiderül, hogy csak Mendozán keresztül megy, mert közben elmosta a várost az eső…
Ami még viccesebb (nem tudom rád hogyan hat), az az ilyen trópusi vihar amit velem művelt. Cirka fél órával azelőtt, hogy a vihar megérkezik hirtelen az ember úgy érzi valaki pótkocsis IFÁt dobott az egyik lekerekített, de mintegy 10 négyzetcentis oldalával a fejedre és nagyjából két deci rövid presszókávé (ott: kanál nehezen húzható ki belőle) elfogyasztása után vagy képes megmozdulni. Az első ilyen után (itthon SOHA nem kávézom, matézom mert egy kisebb adagtól is napokig pörgök), napi rutinná válik a reggeli kávé (cafe con leche) és egész nap folyamatosan matézés (uruguayi stílusban akár utcán is) – és ezek után úgy tudtam aludni (fél 5 és dél között) mint akit tényleg eltalált az IFA…más éghajlat, más életvitel…
Az Atlanti Óceán ha 1km-re van, akkor téged átvertek és valahol San Clemente del Tuyúban laksz… :)
A La Plata folyó torkolata elég brutál nagy, de még messze nem tenger (azért barna). Buenos Aires mintegy 300 km-re van az igazi óceánparttól (és még ott is barnás egy darabig):
http://en.wikipedia.org/wiki/File:River_Plate.jpg
Ezen a képen BsAs a fehér folt a lattéra emlékeztető torkolati rész bal alsó sarkában és ahol te laksz az inkább észak-északnyugat felé esik…
Nekem is volt ilyen élményem… de ott nem 3 óra, hanem 2 perc volt a differencia. Hazaértem, süt a nap. Felmentem a lifttel, be a lakásba… mi ez a zaj?? Az erkélyt verte a nagy zuhé, az utcán már 10 centi víz hömpölygött. Hogy honnan a fenéből jött ilyen hirtelen ez a sok víz, azóta se tudom. :-)