Véget ért a nyaralás a nyaralásban.
Ott voltunk Punta del Esten, ahol gyönyörű dolgokat láttunk és tapasztaltunk.

http://gabortango.blogspot.com/2010/03/mama-nem-utazik-veled.html

Izgatottan vártam, hogy visszatérjünk Montevideóba, ahol táncolhatok ismét azokkal az ügyes balettos-piláteses-jógás lányokkal.
Be is jutottunk a Las Musas nevű helyre.
Hoppá! Ez egy Családi milonga! Azok a lányok nincsenek itt! Több milonga van ugyanabban az időben… tehát a világszínvonal budapesti…vagy Budapesten van montevideoi világszínvonal?
A belépő 80 Uruguayi pesó, ami kb. 750 forint, de a borsos árért cserébe olcsóbbak voltak a piák és az ételek, mint a többi helyen.

Első tánc Ok, második tánc egy tangótanárral. Sajnos Üröm az Örömben élmény. Bár a hölgy jó kiállású, határozott egyéniség, valamilyen furcsa oknál fogva úgy éreztem, hogy amikor feltalálták a Gömböcöt (http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6mb%C3%B6c), akkor róla mintázták meg.
Hiába vettem fel a stílusát és dőltem neki, mint részeg papa a boruló kerítésnek, valamit nagyon félresikerültnek éreztem. A tanda végén odainvitált az asztalukhoz, nem is értettem miért. Úgy látszik jó voltam kerítés oszlopnak vagy csak hasznos ez a francia nyelv :)

El is szégyelltem magyam azért, hogy én a tapasztalatlan novícius (szerzetes növendék) ilyesmit merek gondolni egy URUGUAYI tangótanárról, de aztán megnyugodva láttam, hogy más, szerintem nálam sokkal ügyesebbek sem találják vele az összhangot.

Harmadik táncra kinéztem magamnak egy mokaszinos vezető-követő hölgyet. Felkértem.
Végigmért, megnézte a Punta del Este-t megjárt szakadt és utazás végén kidobni való farmeromat, aztán mégis igent mondott.

Ez se ment.
Olyan fura stílusban adta oda a kezét a tenyerembe-re, hogy szinte meg se mertem fogni. Másképp reagált a vezetésre, mint az úri uruguayi átlag, és pillanatok alatt elvesztettem a fonalat.

Vége lett az első számnak a tandából.
Vettem egy mély levegőt. Uff… kiütöttek, mint bokszolót a ringben. Van 10 másodperced míg rádszámolnak, szédülsz, lüktet a fejed, és legszívesebben 150 kilométerrel odébb lennél a tengerparton.

Akkor döbbentem rá, hogy Atyaaaaaég, ez NŐ tesztel és/vagy szórakozik velem.
Szándékosan cserél lábat zongoratirádák és az ütemekkel való játszásokon, hogy vajon lerúgom-lefejelem e, mint Zinedine Zidane a 2006-os vébén Materazzit.
http://www.youtube.com/watch?v=vF4iWIE77Ts&feature=related
Ettől persze még jobban megsemmisülnék és sikeresen bebizonyítaná felsőbbrendű feminin mivoltát. Q.E.D. (quod erat demonstrandum), (amit bizonyítani kellet).
A gong megszólalt, és bár én már paprikás hangulatba kerültem, de elkezdtünk táncolni a következő számra. Na megállj csak, adok én „a zzzuruguayi” mivoltodnak! Ezek a számok már érdekesebbek voltak, ráadásul én el is fáradtam, mert figyeltem, mint halász a kapásra, és elővettem a részeg karatemester stílust. :D (Nem tudom mi az, ne kérdezzétek.)
A tanda végén megkönnyebbülten, de még mindig paprikás hangulatban helyet foglaltam.

Eltelt 10 perc, odajött hozzám, adott egy névjegykártyát és elmondta, hogy ő már 11 éve tanít napi jelleggel. Magánórákat is tart. Kérdésemre: mennyiért, 800 pesót mondott (kb 7500 forint). Egy ahával el is intéztem. Nem mondtam neki, hogy low budget tourist vagyok (alacsony költségvetésű/spóroló turista). :)

Eltelt egy óra és felkért.
Köpni, nyelni nem tudtam, de nagyon megörültem neki, és jókat-tanulságosakat táncoltunk. Ahogy Gábor mondta, ez kívülről „Tangó-bohóckodás volt, artista elemekkel”.

Végeredményben nagyon megtetszett Uruguay.
Az emberek pozitívak, mosolygósak. Bár van, hogy a főváros információs pultjánál se beszélnek angolul, mégis remekül feltalálják magukat a helyiek. Ilyen volt például az a kedves, szállodabeli, idősebb recepciós hölgy, aki nyelvtudás híján, remekül használta a google forditót. :)
Nagyon nehezen akartam ide visszajönni Buenos Airesbe, de már megvolt a lefoglalt visszaút, várt minket az új lakás és az „Új Fiúk”

Gáborral be is vittük őket a La Virutába. Hajnali 4-kor irány a milonga. Tangóreggeli: „cafe con leche y medialunes” (kávé tejjel és croissantokkal).
Sanyi pörgött a tizenX órás út után, és Janit meg kell dicsérni, mert két nagyon ügyes nővel is táncolt…
Reggel 6kor pedig La Cumparsita (a milongák zárótandájának az utolsó zenéje). :)

(Amikor még szép volt Montevideó szellemvárosa. Ez verzió a képek miatt jó, a zene miatt ez már jobb: http://www.youtube.com/watch?v=6yoLXINtBwE&feature=PlayList&p=CDAB41CC9C8ADCA2&index=0&playnext=1)

Kész tinédzser afterpartyDiszkó.
És egyből bele is szaladtunk a mai napba, ahol végre szabadtéri milongán akár össze is futhatunk Péterékkel. :)

P.S. Miközben kerestem, hogyan írják pontosan: „cafe con leche y medialunes” kifejezést találtam érdekes dolgokat. Megnyugodtam. Nem vagyok tangó őrült.