Második nap

Új reményekkel ébredek délután háromkor.

Sikerül elbuszoznunk a La Boca negyedbe, ami rendkívül vidám, élvezetes hely. Tele tangó és flamenco táncosokkal, zenészekkel, akik szórakoztatják az ott lebzselő turistákat. Plusz rengeteg csecse-becse is vásárolható .

Szinte ötszáz méterrel odébb iszonyú mennyiségű fanatikus Boca Juniors szurkolóval találkozunk. Folyik a bajnokság ezerrel.

Beülünk egy helyre elfáradt tagjainkat megpihentetni és megkóstolni a helyi sört, amit Quilmes-nek hívnak. A táncoló pár, aki mulattatja a népet, szemet gyönyörködtetően ügyes. Egy nagybőgős, bandoneónos és egy énekes kíséri. Konrád, a nyelvzseni lakótársam, spanyolul is ért:

Argentínában és Uruguayban népszerű, a hagyományos tangózenekar fontos hangszere.

bandoneon

megkérdezi, nem akarok-e táncolni – az előbb kérdezték az emberektől. Nevetek egyet, és számomra is váratlanul, igent mondok.

Bekiábálom – Señor!- és odaslattyogok az MBT-s szandállal, ami mindenre jó, csak táncolásra nem.

Íme az eredmény:


Irány haza, és utána megyünk a La Virutába, a tangós afterpartik legfélelmetesebbikébe :)
Nem csoda, ha ezért egy kicsit félek, de hát majd meglátjuk… :)

Eddig két táncom volt.
Indulok is.

->még mindig második nap