Megsirattuk, eltemettük, várjátok szeretettel Konrádot!

Az újonnan vásárolt gyakorló tangócipellőjét elraktam. A fél pár régit, aminek a másik felét elvitte Konrád Budapestre, meg kidobtuk, mert nem akartuk megsétáltatni Uruguayban.

Nos az élet itt zajlik tovább.
Olvasom a hírekben a chilei földrengést. Katasztrofális. Kedvenc táncosaim között van egy chilei lány.
Írt is nekem, hogy nem tud visszamenni, mert lezárták a repülőteret: jöjjek táncolni.
Fel is kerekedtem hát a milongára, és bár ő nem volt ott, nagyon nem
bántam meg, hogy elmentem.
Miért is?

Milyen milongákat ismertem eddig?
1. Sztártáncosokkal sűrített milonga.
2. Pirosfejű turista paradicsom (La Confiteria Ideal)

Megismertem a 3dik típusú milongát:

3. Családias milonga. A színvonal vegyes, az emberek 70-80 %a argentin + eltévedt turisták.
(4. még van a jók milongája pl. az El Beso, de az egy másik téma).

Szóval megtaláltam a családias milongát. Eddig szinte mindig „sztár milongákra” mentem, ahol olyan táncosokkal találkoztam nagyrészt, akik szinte vagy részlegesen ebből élnek, vagy fanatikusok, mint én.
Nem csoda, hogy folyamatosan elbűvölve voltam és Jézusomoztam.

Szóval a családias milongán kiderült, hogy tévhit az, hogy minden argentin a tangóra termett.
Táncoltam olyan argentin lánnyal aki 7 éve táncol, a technikája jó, de
úgy lóbálja hátul a lábait díszítésként, hogy még a tarkómban is érzem a csillapíthatatlan rázkódást, és ez még apróság nála.
Láttam olyan férfi táncost aki ügyesen alkalmazta a körkörös dinamikát (amit még most sem tudok :D ), viszont úgy használta a hölgyet, mint egy cowboykötelet.
Természetesen itt is megtalálhatóak az ügyes táncosok, mint akikkel a hazai milongákon találkozok.
Szinte látom, ahogy jó néhány Argentinát megjárt hölgy felháborodik azon, amit írok és követeli a híres argentin ölelést. Már nem vagyok róla meggyőződve, hogy minden argentin nő ezért él és hal, hanem inkább a szabadabb, finomabb ölelésre…
Szóval az argentin stabil ölelés, véleményem szerint csak idő, ráérzés, technika és tapasztalat kérdése.

Kezdem egyre jobban azt érezni, hogy ez sajátos tánc leginkább emberszintű megközelítést igényel és nem nemzet szintűt.
Oké, oké egyértelmű, hogy itt jobban művelik, de alkalmazható egyik kollégám által rendszeresen idézett 80 / 20-as szabály.

Nálunk az emberek kevesebb időt fordítanak a tangózásra (fanatikusok kivételével). Míg itt egész estés szórakozás, vacsorával, alkohollal pezsgővel addig nálunk…. :) tudjátok …

Kicsit félek, hogy egész egyszerűen csak nagy a szám, a tapasztalatom kevés és ellentmondó, mert technikai tudásom nagyon keveset javult. Inkább csak annyit, hogy tudok többféleképpen táncolni és táncoltatni, próbálok figyelni, elemezni és értelmezni.

Más:
Mivel nagyon lassan kezdem belevetni magam a dj életbe, mindig figyelem, hogyan próbálja meg a dj variálgatni a jól ismert zenéket, cortinákat, hangulatokat…
És persze hogy hogyan éri el, hogy a legtöbb ember táncoljon. Meg kell hagyni, jó zenék vannak itt. Nem is csoda, hogy Szőllősi Andrisnak Enrigue Rodriguez a kedvence. :)
Otthon volt egy érdekes beszélgetésem arról, hogy hogyan kell egy igazi klasszikus milongának lezajlania és nem „alternatív” bulinak lennie, mint ami a Mostban zajlik.
VIDEÓ1
Nos uraim itt is vannak az „alternatív tandák”, ahol a nagypapák olyan zenére táncolnak hogy ihajj:

(A remek videókat csak később csatolom be.. nevetni fogtok.. :)  )

VIDEÓ2
Ezt a rövid blogot már a hajón írom útban Argentína és Uruguay között a hajón.
A többi már Uruguayról :)

Irány Montevideo az Uruguayi főváros, és Punta del Este a „francia riviéra”

P.S1. Örömmel jelentem be, hogy Gábor szemszögéből is lehet olvasni Buenos Airesről
gabortango.blogspot.com

Ő az az ember, aki 3 egymás utáni milongát 3 különböző országban töltött. Magyarország, Argentina, Uruguay… a tangó őshazái…:)

P.S.2. Ne használj gurulós szandált hajón, főleg ha szeles idő van… :) (ez a néhány sor már montevideóból.)

VIDEÓ3
tehát Uruguay folyt köv. ahol máris tele vagyok új élményekkel, BsAs már oly távolinak tűnik, pedig annyi minden történt a reggel… Argentínában ébredtem, de már Uruguayban fekszem le.